Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

netírókkal, a szónoklat mestereivel s minden más emberrel is érintkezésbe kell lépnünk, a kiktől lelkünk mívelésére némi haszon várható. Valamint a ruhafestők elsőben is azt, a mi befestésre vár, áztatással gondosan előkészítik s csak azután veszik elő a diszítő színt s fürösztik meg az anyagot akár bibor-, akár másnemű festékben: azonképen mi is, ha azt akarjuk, hogy a helyesnek és jónak képe (mások szerint: a keresztény igazságok szépsége) kimoshatatlanná váljék bennünk (= meggyökeredzzék), először is eme külső (profán) tudományokba avattassuk be magunkat s csak azután fogjunk a szent és titokkal teljes tanulmányokhoz, hogy ily úton, mintegy a napnak a vízben való szemléletét megszokván, magát a napfényt is szemügyre vehessük. III. Ha már most a tanultak közt egy vagy más rokonság tapasztalható, hasznos lesz bizonyára az olyannak fölismerése ; de ha nincs is köztük hasonlóság, az összevetés közben mutatkozó különbségnek fölismerése szintén haszonnal jár a jobbnak (= a ker. igazságnak) biztosítására. Ugyan mihez is hasonlítsuk e tanulmányok mindegyikét, hogy valódi képet nyerjünk egymásközti viszonyukról? Ugyebár a fának természeti sajátossága a maga idején gyümölcsét megérlelni, de azért még akkor is díszei a galyak körül ringatódzó levelek: azonképen a lélekre nézve föfő gyümölcs az igazság; mindazáltal nem dísztelen dolog, ha körülburkolja ama világi bölcseség is a lombok módjára, melyek a gyümölcsöt beárnyékolják s kellemes látványt nyújtanak. Lám, a nagy Mózesről is mondják, a kinek a bölcsesége világhírű, hogy az egyiptomiak tudományával fölszerelve hatolt be elméjével az örök Valónak (v. a kinyilatkoztatott igazságnak) szemléletébe. Hasonlókép a későbbi időkben Dánielről is beszélik, hogy csak miután Babylónban elsajátította volt a khaldaeusok tudományát, mélyedt bele az isteni dolgok tanulmányába. IV. De már eleget beszéltünk arról, hogy ama világi tanulmány nem haszontalan valami a lelkünkre ; következik most már, hogy arról szóljunk, mikép használjuk. Először is a költők műveire nézve, hogy ezekkel kezdjük: mivelhogy vegyes tartalmúak, nem kell ám sorban mindent elménkbe bocsátani, hanem a mikor derék emberek tetteit és szavait közlik, ezeket szeretni és követni kell, de főkép rajta lenni, hogy hasonlókká legyünk hozzájok; ellenben valahányszor rossz emberekre térnek át, kerülni kell utánzásukat s még jobban betapasztani fülünket, mint Odysseus tevé, a kiről azt beszélik a költők,

1 hogy ilyen módon védekezett a Sirének éneke ellen.

2 Ismeretes, hogy a gonosz beszédek megszokása már egyik 1 Szent Vazul ezen iratában majdnem mindig gondolom-formán idézi a költőket, nem úgy, mint más műveiben. 2 Odyss. 12. ének.