Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

II. AJ A homilia tartalmi áttekintése. Bevezetés. I. fejezet. Tapasztalatokban való edzettsége és rokoni viszonya hivatottá s kötelezetté teszi a szentatyát arra, hogy unokaöcscseit ellássa tanácscsal arra nézve, mikép olvassák hasznosan a hellén

1 írókat. Ezek olvasása nagy haszonnal jár, de válogatva kell őket használni. Tárgyalás. II.—III. fej. II. fejezet. Bár a keresztény ember megveti a földi javakat a másvilági javakkal szemben, s bár az utóbbiak felfogására a szentírás tanulmánya képesít bennünket : az örök igazságok felfogásához előiskolának mégis nagyon hasznos, sőt szükséges a pogány írók ismerete. III. fejezet. Okadatolás. Két okból hasznosak a pogány írók: 1. mert tartalmuk vagy rokon a keresztény tanítással, vagy különbözik tőle: mindkét irányban — positive és negative —• csak hasznunkra válhatik megismerésök; 2. mert a profán tudomány a kereszténynek díszt és ékességet ad, IV—VIII. A kiszemelés módja. IV. Mindjárt eleve szükséges a kiszemelés a rossznak elkerülése végett, mely az Istenhez nem méltó, erkölcstelen és hamis dolgok előadásából háromolhatik ránk. V—VIII. A bűnös dolgokkal szemben az erény szolgálatában álló helyeket kell kikeresni (V—VI.) s belőlök ellesni a helyes igazságokat s a követésre méltó tetteket (VII.). Szóval irányadó legyen mindig a ker. életre hasznos dolgoknak olvasása, s ilyenekre több példát is sorol fel a szentatya (VIII. fejezet részben). A kiszemelés haszna: VIII—X. A kiszemelés útján nyert üdvös tanulságok mind a szép gondolatok, mind az utánzásra méltó tettek mezején rávezetnek bennünket a keresztény erényekre ; még pedig : 1. a lelkek üdvösségeért lángoló buzgalomra (VIII. második fele); 2. lelkünk tisztántartására az érzéki gyönyörökkel szemben, valamint testünknek a lélek igája alá hajtására (IX. első fele); 3. a kincseknek s a többi földi javaknak helyes használatára (IX. második fele); 4. az igazság szeretetére, másrészt a hízelgés, valamint a dicséretek megvetésére (IX. vége). 1 A «hellén» szó a keresztény korban azt jelentette : pogány, s a görögök magukat, a keletrómai birodalom s a régi hitbeli egység korából származóan, rómaiaknak és nyelvöket is rómainak nevezték, egyúttal keresztény voltuk jelzésére használták ; csak 1863 óta nevezik magukat hivatalosan helléneknek.