Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Következtetés. Kétségtelen ugyan, hogy a szentírás mindezen erényekre jobban megtanít; mindazáltal nem szabad elhanyagolni amaz eszközök felhasználását, a melyeket a pogány irodalom kínál a természetes erényekben. A pogány irodalom olvasásából meríthető haszon útravalóul is szükséges az élet forgatában, s az ifjúkor a legalkalmasabb idő a természetes igazságok elsajátítására. (X.) Befejezés. A szentatya nem tekinti a föntebbiekkel befejezetteknek tanácsait, hanem kész lesz támogatni rokonait bármikor, ha kell: csak aztán kövessék is intelmeit (X. fejezet vége). B) A homilia fordítása. I. Fiaim ! Számtalan okom van rá, a melyek arra bírnak engem, hogy olyat tanácsoljak néktek, a mit egyrészt magam is jónak tartok, másrészt a miről hiszem, hogy nagy hasznotokra lesz, ha követitek. Valóban, már maga a korom (nb. 49-—50 éves volt !), a melyre jutottam, szintúgy a sok tapasztalat, t. i. mindenféle megtanulni való dologban a viszontagságoknak amaz iskolája, a melynek eléggé részese voltam: járatossá tettek az emberi ügyekben annyira, hogy a világba kilépőknek megjelölhessem azt az utat, mely a legbiztosabb. Ide járul, hogy a természeti köteléknél fogva oly közel állok szüléitekhez ; következéskép nem kisebb jóakarattal ölellek magamhoz benneteket, mint szüleitek; viszont merem hinni, hacsak nem csal rólatok táplált vélekedésem, hogy valahányszor rám esik szemetek, nem igen érzitek szüleitek hiányát. Ha tehát szívesen fogadjátok azt, a mit mondani akarok, második sorába kerültök azoknak, a kik Hésiodos ítélete szerint (Erga k. h. 293. s. köv.) dicséretet érdemelnek. De ha nem úgy lesz is, én semmi megrovót nem mondok rólatok ; azért magatok vegyétek fontolóra az ő (Hésiodos) nyilatkozatát, a mely szerint legderekabb ember az, a ki maga gondoskodik a saját javáról; derék továbbá az, a ki mások intésére hallgat; de a ki egyik irányban sem hasznavehető, az már igazán semmirekellő. Épen azért ne csodálkozzatok rajta, ha azt merem állítani, hogy némi hasznos kitalálásom van számotokra, a kik naponként jártok iskolába, sőt már az ókor legkiválóbb elméivel társalogtak hátrahagyott irataikban. Első intelmem immár az, hogy ne bízzátok gondolataitok kormányát, mint valamely hajóét, egészen amaz emberekre, hogy aztán utánok menjetek, bárhova kalauzolnak; hanem fogadjátok be azt, a mi hasznos, szemmel tartva azt is, mit kell elvetnetek. Melyek is hát ezek a dolgok, s mikép kell őket megrostálni : ezt adom elő s mindjárt ennél a pontnál kezdem a tárgyalást. II. Gyermekeim ! Mi (keresztények), semmi fontosságot nem tulaj do-