Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

pogány írók érdekében, főkép mivel a kor irányzata tele volt túlzó felfogással a hit és erkölcs, valamint az iskolai nevelés dolgában. Ugyanis már kezdet óta volt olyan párt a keresztények közt,

1 mely tűzrevalónak ítélte és hirdette a pogány irodalmat, miként Pál apostollal történt Ephesosban, a mikor (Apóst. csel. 17—20.) a lakosok összehordták a piaczra könyveiket s elégették mindazt, a mit az új hitre veszedelmesnek tartottak. Ismétlődött tehát a kereszténység kezdetén is az a szertelen irány, a mely már a pogány bölcselőket (Xenophanést, Hérakleitost stb.) elfogta egykor Homéros anthropomorphicus istenvilágának olvastára s még Platónt is ellenök bőszíté Államában (II, 377. s köv., III. 390.).

2 Hasonlított egymáshoz a két felfogás annyiban is, hogy a görög bölcselők tisztult istenfogalmuk és szigorú erkölcsösségök alapján, mely fényes elméjöknek volt következménye, kárhoztatták a sokistenséget s az istenek kalandjait; míg a kereszténység hívei a már kinyilatkoztatott fenséges igazságok birtokában voltak készek szakítani a profán irodalommal, mint az ördög munkáival. Maguk a sztatyák

3 is osztoztak többé-kevésbbé koruk felfogásában, s ez nem is csodálható ; de a teljes szakítást velők még Origenes és alexandriai Kelemen sem kívánták, legalább egyelőre (Protreptikos 6—7. fej., Stromat. I, 5. 9, s köv.). Előttök voltak a pogány iskolák a magok eklektikus felfogásával, valamint külön a neoplatonikusok, stoikusok, stb. tisztult, a kereszténységet még mindig pótolni hivatott rendszerökkel. Ezeknek ellensúlyát, nyújtani a fegyelmezett ész és irodalmi jártasság segítségével csakis úgy lehetett, ha a keresztények is megismerik ama fegyverek forgatását, melyekkel a pogányság még mindig veszélyeztette a kereszténység diadalát. Azért nem vonakodtak a keresztény ifjak fölkeresni a pogány iskolákat,

4 a melyek a stílusnak s a logikai müveletek• eines christlichen Humanismus gegenüber dem Studium der antiken Literatur, und hei den Vorurteilen, welche gegen Mönche und Mönchtum noch immer im Schwange sind, verdient hervorgehoben zu werden, dasz es der Begründer des griechischen Mönchtums, einer der Patriarchen des kirchlichen Ordenslebens ist, der zuerst in ebenso freisinniger als auch maszvoller u. praktisch vernünftiger Weise sich für das Beibehalten der klassischen antiken Literatur als Bildungsmittel für die studierende Jugend erklärt hat». 1 Szerepeltetik őket Bulwer és Sienkiewicz is ösmert regényeikben. 2 A római írók is óvnak e nemű sajátosságaiktól, pl. Cicero Tusc. Ill, 1. 2., Quintilianus lnstit. or. I, 8. 4—6. Utánok indultak természetesen az egyházi írók : Tertullianus stb., sőt a pogány Libanios is (v. ö. Bach bevezetését, 17. 1.) 3L. Katona L. : Myth, irányok és módszerek, 1896., Jentsch : Spaziergänge, Leipzig, 1900. 182. s köv. 11. 4 Ennek utóképe, de megfordítva, midőn az Egyesült-Államokban pogány néger fiúk látogatják a ' benedekrendiek iskoláit, s az állam tiltja időelőtti megkeresztelésöket.