Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

úgy- tett, mint a többi érdemes elődje, hogy t. i. gépének sem leírását, sem rajzát sehol sem publikálta. Még maga Kayser is, a ki, mint bevallja, nemcsak látta, hanem tanulmányozhatta is a gépet, szintén csak főbb részleteiben ismerteti nagy művében és sok lényeges részt vagy meg sem említ, vagy oly röviden végez velők, hogy még a hozzáértő sem igen igazodik el rajtuk. Mindamellett rajta leszek, hogy a mennyit csak ki tudtam böngészni a leírásból és a nagyon is primitiv rajzból, ahhoz mérten híven leírjam az egész gépet. A gép leglényegesebb része, a csavar, hosszúkás fémvályúban van elhelyezve, melynek két szemben álló oldalfala fönnt A ék alakban van simára legyalulva; ez a két oldalfal alkotja azt a sínpárt, melyen a rácsot vivő szán előre-hátra csúszik. A csavarnak laposra leköszörült végei gyengén kidomborított aczéltámasztékhoz tapadnak, hogy így úgynevezett holtjárást ne végezhessen. A csavar Kayser leírása szerint a következő módon készült: eleinte jelentékenyen hosszabbra csinálta Rowland azt a csavarorsót, a melyből majd a végén az igazi csavar kikerül, ellenben csavartokot csak akkorát készített hozzá, mint a mekkora a csavar végérvényes hossza. Ezt a külsején gyengén kúpalakúlag leesztergályozott tokot aztán hosszában négy részre fürészelte s csak így illesztette őket újra egymáshoz illően két, szorítókkal biró gyűrűvel a föntemlített csavarorsóra. Ha már most forgatva a csavarorsót végigjártatjuk rajta a tokot s ehhez a művelethez — mely Kayser szerint 2 hétig is eltarthat — kezdetben smirgliport és olajat, később már csak olajjal kevert csiszolóport (Caput mortuum) használunk, az orsó meneteinek kiköszörülése és kisimítása elérhető. Az egész eljárásnak a lényege tehát abban áll, hogy a csavarorsó és tok hibáikat kölcsönösen kiegyenlítik, kiküszöbítik. A csavarhoz tartozó igazi csavartok jóval rövidebb az előbbinél s csak két részből áll; mindegyik résznek belső fele rendkívül kemény fából (lignum vitae) készült csövekecskékkel kibélelt s a csavarmenetek mélyedései azokba vannak bemetszve ; ez azért van, hogy maga a csavar használat folytán ne kopjék. A csavartok nincsen a szánnal mereven összekötve, hanem csak úgy, hogy minden kényszer nélkül elég szabadon mozoghasson ; de hogy milyen az az összekötés valójában, azt sem Rowland, sem Kayser meg nem mondja. Valószínű, hogy Cardani-féle gyűrűkkel történik, minek czélszerüségét Nobert

1 már régen kimutatta. Bár nagy gonddal és fáradsággal készítette is Rowland az osztócsavart és tokot, a velük mozgatott rácsot vivő szán mégis csak mutatott 1 Pogg. Ann. 6t. p. 129. (1844.)