Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

némi periodikus hibát járásában ; hogy ezen is segítsen, arra nézve elég különös módot gondolt ki, mely abban állott, hogy a csavar alatt egy pálczát alkalmazott, melynek egyik vége szilárdan a csavartokra volt erősítve, míg az előrenyúló másik vége egy emelővel érintkezett ; ez utóbbi viszont az osztócsavaron ülő s csavarokkal igazítható korongra támaszkodott Mindaddig, míg az a korong concentrikusan forog az osztócsavarral együtt, a csavartok egyszerűen a maga módja szerint viszi a szánt; de ha a korongnak az igazító csavarokkal excentrikus forgást adunk, akkor ez szakaszosan egyenlőtlen nyomást gyakorol az emelő és pálcza közvetítésével a csavartokra s így ezzel az említett periodikus hibát kisebbíteni, esetleg megszüntetni lehetett. Az osztócsavarnak nem kevésbbé fontos kiegészítő része még a fogaskerék, melynek elkészítése ép annyi gondot okozott, mint maga az osztó csavar. A fogasolást (fogak bemetszése) nem, mint rendesen történik, egy, hanem két, tompa szög alatt egymás felé hajló, végetlen csavar végezte s hogy ezek valóban egyöntetűen forogjanak s mozgassák a fogaskereket is, felső részükön kúpos fogazott kerekekkel voltak egymáshoz fűzve. A fogasolás minden megszakítás nélkül egyhuzamban történt s addig tartott,, míg csak el nem tiintek a fogaskerék fogai s az ezeket mélyítő csavarmenetek között mutatkozó egyenetlenségek. Rowland gépén a fogaskerék nem ül közvetetleníil az osztócsavaron, hanem rá van srófolva a csavar fejére erősített korong oldalára, úgy azonban, hogy ha a srófokat egy kissé megeresztjük, a kereket bármely irányban csekély mértékben el lehet csúsztatni; ez azért van, mert a fogaskereket lehetőleg concentrikusan kell ráhelyezni az osztócsavarra, a mit azzal a móddal el lehet ugyan érni, de ez egyike a legfárasztóbb műveleteknek. A karczoló szerkezettel fölszerelt, egymásután kötött kettős szán a csavar fölött derékszögben elhelyezett ugyanolyan sínpáron mozog, mint a már említett rácsot vivő szán. A gyémántot hordozó tű egy emelőkar végén van, ez emeli és sülyeszti a gyémántot, a szerint, a mint a kettős szán előre vagy hátra csúszik. Sajnálni lehet, hogy Kayser ezt az érdekes és többé-kevésbbé kényes szerkezetet nem írja le, nem ismerteti részletesebben. A mikor vonalozás közben sülyesztésekor a gyémánt a karczolandó fölületre ér, ez többé-kevésbbé ütődéssel jár; hogy ezt lehetőleg tompítsa, az előbb említett emelő másik karja lemezben végzédő pálczát hordoz ; ez a pálcza és lemez olajba merül s ebben mozogni is kénytelen, a mi mindenesetre mérsékeli a gyémánt titődését. Az osztógépen az összes részek harmonikus mozgását a zsinórkerék tengelyére erősített forgató kar és két exentrikus korong eszközli.