Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
árul el, hogy a csavar, melyet a gépnél használt, igen finom, oly anynyira: «hogy emberfia egyhamar ennél finomabbat, tökéletesebbet előállítani nem fog», ha ugyanis tekintetbe veszszük azt a sok nehézséget, a mely jár vele. Egy «különös szerkezettel» képes volt aranyfüsttel bevont üveglemezen oly sűrűen barázdákat húzatni, hogy körülbelül 33 esett egy-egy milliméterre; tovább nem mehetett, mert különben semmi arany sem maradt volna az üvegen. Ezekkel a rácsokkal az eddigieknél már jóval szélesebb színképeket kapott, sőt a róla elnevezett sötét vonalak (Fraunhofer-féle vonalak) is jelentkeztek, mindamellett mégsem volt képes velők a fölvetett kérdést megoldani. Tapasztalva azt, hogy a fényelhajlás tüneményei még akkor is létre jönnek, a mikor a rácsnak alapanyaga nem sötét, hanem átlátszó, áttért üveglemezekre és ezeken állította elő a" barázdált fölületet hegyes gyémánttal. S valóban ily módon nemsokára olyan üvegrácsot létesített, melyen összesen már 3601, egy-egy milliméternyi közön pedig 302 karczolat volt. Ez a* rács szerinte nagyon is tökéletes : a mennyiben a barázdák oly kévéssé ütnek el egymástól, hogy a fönnebb említett sötét vonalak már nemcsak az első spectrumban, hanem még a másodikban is tisztán és élesen látszanak és a Natrium D vonalai oly messze esnek egymástól, hogy akár meg is tudná mérni. Lévén ennél a rácsnál a D t vonalnak a normálistól való eltérése 10° 14', a fönnebb említett kérdést: a fényelhajlás törvényét azzal már fényesen meg tudta fejteni. A harmadik és negyedik speetrumot azonban már nem merte fölhasználni az említett czélra; mert bár elég kifejlettek a spectrumok, a sötét vonalak mégsem látszottak oly éleseknek, hogy biztos mérést lehetett volna velők végezni. Ez a körülmény is mutatja, hogy lehet bár nagyon is tökéletes a rács közeinek egymástól való távolsága, annak a tökéletességnek mégis csak van határa. Megemlíti azt is, hogy azon a rácson az egyes vonalakat, barázdákat a birtokában lévő legerősebb mikroskoppal sem volt képes tisztán látni s így annál kevésbbé megolvasni, s hogy mégis meg lehessen határozni a vonalak egymástól való távolságát, az elsőt és utolsót valamivel vastagabbra vette s e kettőnek távolságát mérte meg külön e czélra berendezett mikroskopos apparatussal. Az osztásvonalak számát megadta maga a gép s így ezzel és az előbbi adattal már meg tudta állapítani a szomszédos barázdák egymástól való távolságát vagyis a rács állandóját. Föltűnt néki az egyik üvegrácson, melyen csak 62 karczolat esik egy milliméterre, az a különösség, hogy az egyik oldalon megjelenő spectrumok majdnem még egyszer olyan élesek, mint a másikon; mikroskop alatt tisztán látta a rácsnak vonalait, de semmi különöset sem
