Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

tek jobbágyaikat különféle kedvezésekkel, szabadságokkal, mentességekkel kárpótolni, vigasztalni és megnyerni, magukhoz édesgetni. Szereztek nekik vásárjogot, sómonopoliumtól s adóktól való mentességeket, védték őket rossz szomszédok támadásai ellen ; ha valamelyik jobbágy véletlen emberöléssel kifizethetlen bírságot, vérdíjat lett volna kénytelen leróni, az uraság maga és összes jobbágyai összeszedték helyette a nagy költséget s lefizetésével megmentették a szerencsétlent nagyobb bajoktól. A kedvezéseknek különösen bőséges forrása volt a szabad költözés. Ezzel lett a jobbágy tulaj donképen szabad emberré, szabad földbérlővé, ki ott kereshette boldogulását, a hol akarta. Már az Árpádkor végén világos nyomait találjuk a jobbágyok szabad költözésének. Eredetileg csak a szabad telepes jöhetett és távozhatott szabadon. Igen ritka az az eset, a mikor valaki így szabadította föl rabszolgáját, hogy szabadon mehessen oda, a hova akar. Rendesen a fölszabadított szolga vagyis szabados továbbra is megmaradt régi telkén, sőt köteles volt ott maradni, a telekhez volt kötve és fölszabadítása csak azt jelentette, hogy szolgálatainak nagy része megszűnt, csupán egy kis részével, egy bizonyos foglalkozás körében voltak kötelességei ura iránt. Kezdetben ellenőrizhették könnyen, az élő tanúk is bizonyíthatták, hogy valamely földesúri birtokon kik a szolgák, kik a szabadosok és kik jöttek, telepedtek oda szabadon. Tudhatták tehát azt is, hogy kik távozhatnak, költözködhetnek szabadon és kik nem. De néhány nemzedék letűnte után ez iránt a tanúskodások biztossága megszűnt, összezavarodott. Még a régi írások sem nyújthattak bizonyosságot, mert még nem voltak a XV. századig vezetéknevek, csak annyit tudtak, hogy ez Péter fia Balázs, amaz Kenyeres István fia János, vagy István János, vagy Sánta János. A nevek folyton változtak, családnevek, vezetéknevek még nem állandósultak, az apa neve vagy szülőfaluja vagy valamely testi tulajdonsága vagy foglalkozása különböztette meg az ugyanazon keresztnevű embereket egymástól egy vagy két nemzedéken át, aztán megint új néven folytatódott a család. Mikor mindenki jobbágygyá lépett elő, jobbágy czímmel, de e jelleg nélkül, mert tulajdonképen udvarnok jelleget nyert, csakhamar teljesen fölismerhetlenné lett, hogy ki a szabados, ki a szabad s ki költözhetik szabadon és ki nem. E zavaron a szabadság javára segítettek olyképen, hogy minden jobbágynak elismerték szabad költözködési jogát. Már az Árpádkor végén vannak egyes jelek és nyilatkozatok az oklevelekben és törvényekben, a melyek a szabad költözést biztosítják. Állandó törvénynyé azonban e szabad költözés minden nem-nemes részére csak Zsigmond király 1397. évi temesvári országgyűlésen lett, a hol kimondották, hogy minden nem-nemes, miután lefizette a földesúr elbocsájtó engedélyeért járó terragiumot, költöző-illetéket s két hét alatt minden tartozását ren-