Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

dezte, két hét múlva szabadon átmehessen oda, a hova neki tetszik & ha régi ura nem eresztené, új ura egy szolgábiróval átvihesse őt a maga birtokára. A szabad költözéssel nagyban elejét vehették a jobbágyok földesuruk önkényes szeszélyeinek és zsarnokoskodásának, a mikor a közhatalom és közigazgatás elég erős volt a jobbágy költöző szabadságának megótalmazására. E szabadság akkor forgott legnagyobb veszedelemben, a mikor II. Ulászló gyönge kormánya alatt a törökök ellen keresztes hadjáratra összegyűlt jobbágyok rákosi táborukban, nagy tömegükben fölismerve a nagy erőt s élelemből lassankint kifogyva, természetszerűleg és izgatók hatása alatt is egyszer csak a nemesek s urak ellen fordultak, pusztítva, rabolva eljutottak Temesvárig, s ott Zápolyai János erdélyi vajda tönkre tette őket, az országgyűlés pedig kemény megtorlásul megfosztotta a költözés szabadságától mindazon jobbágyokat és ivadékaikat, kik a fölkelésben, lázadásban résztvettek. A szabadságfosztás örökre szólt, de égy nemzedék multával, miután az 1514. évi parasztlázadásnak az emléke elhalaványult, az országot pedig sok csapás érte, a török hódítás is mindjobban terjeszkedett az országban, úgyhogy épen e miatt már meg sem igen lehetett akadályozni a jobbágyok szökését. 1548—1556 közt ismételten s egyre határozottabban visszaadták a jobbágyoknak a költözés szabadságát. A költözés szabadsága már az Árpádkor végén, s még inkább a XIV. század folyamán szabaddá, szabadon telepedő s a telepedő szabadságokban bőven válogató földbérlőkké tette az egész jobbágyságot s eltörölte a régi szolgaságnak minden nyomát. Minden időben megtörtént, hogy jobbágysorsból egyesek megnemesedtek, kiművelődtek, megvagyonosodtak. A föld ugyan meg volt kötve s a jobbágy nem idegeníthette el, de hiszen ép úgy meg volt kötve földjei elidegenítésében a birtokos nemes és főúr is. Magyarországon kasztok sohasem fejlődtek ki, oly zárt társadalmi osztályok vagy rendek, a melyeknek határait átlépni s egyikből a másikba emelkedni nem lehetett volna, ilyen kasztok nálunk sohasem voltak. A mint a rabszolgaság idején megtörténhetett nem is nagyon ritka esetben, mert hisz, törvényt hoztak ily esetek miatt, hogy a szolga a királyi várispánok és gazdatisztek közé emelkedett, méginkább előfordultak később oly esetek, hogy jobbágyok hamarosan eljutottak az ország főemberei közé, főrendjeinek sorába. Kinizsi Pál példájára a legismertebb, de nem az egyetlen eset ilyen fölemelkedésre. Az egykori jobbágyok ivadékai ma bennvannak mindegyik társadalmi osztály soraiban s ez ivadékok ősei megérdemlik igaz érdeklődésünket, a melylyel multjok emlékeit felkutatjuk. Dr. Erdélyi László„