Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

népekkel együtt, a kik közt már sokan a tiszti osztály nevét, a jobbágy nevet viselték. IV. Béla király már atyja érdekében is iparkodott ezt az ajándékozgatást a királyi haderő csökkenése, gyöngülése miatt megakadályozni s atyja beleegyezésével a könnyelmű adományokat visszaszedni. De a tatárjárásban tapasztalnia kellett, hogy mennyit ártott az országnak a királyi adományok visszaszedésével megsértett nemesek duzzogása, s hogy mennyire jó szolgálatot tettek volna az egyes urak várai is a tatárok pusztításai ellen. Azért a tatárjárás után már nem ellenezte, hogy a királyi várak körül magánurak is építsenek jó erős kővárakat, sőt ő maga biztatta őket s adományokkal is segítette az urakat, főpapokat, apátokat kővárak építésére. Nagyban adományozta a régi királyi földvárak, gyöngébb kerítésü várak földjeit. Utódai folytatták ezt az adományozást, úgyhogy a királyi vármegyék lassankint föloszoltak s a régi királyi vármegyei tisztviselők, bírák helyett az illető vidékek nemesei maguk közül választottak alispánt, nemesi bírákat vagyis királyi szolgák bíráit, szolgabírókat és esküdteket. így alakultak meg a régi királyi vármegyék helyén a nemesi vármegyék a maguk tisztviselőivel, közigazgatásával és bíráskodásával. Másrészt a régi várak községeiben lakó polgárok, iparosok és kereskedők szabad királyi városokká lettek, hogy királyi kiváltságaik, szabadságlevelök alapján maguk választhassák bírájukat, papjokat s egyéb elöljáróikat, tanácsukat s a saját törvényeik, szokásaik szerint élhessenek és nyerjenek igazságot. Ilyen példák mellett a nagybirtokosok is szabadságot, kiváltságot szereztek arra, hogy uradalmi ter Liletöket valóságos kis külön megyékké alakíthassák függetlenül a nemesi vármegyék bíráitól és adószedőitől. Mivel minden város, minden földesúr, minden nemes arra törekedett, hogy mentől több jobbágya legyen, hogy földjeire szívesen telepedjenek a földműves családok, azért a nemesi vármegyék, a városok, az uraságok külön bírái nem zsarnokoskodni, hanem ellenkezőleg lehetőleg kedvezéseket iparkodtak nyújtani a maguk jobbágyainak. Hadi tekintetben azonban a jobbágyok egész tömege kedvezőtlen változást kénytelen tapasztalni a külön területi szabadságok korában. A régi királyi várhadsereg helyét a kisebb királyi, királynéi uradalmak, az országzászlósok, s a kisebb zászlósurak, továbbá a nemesi vármegyék és a szabad kir. városok hadcsapatai, kisebb-nagyobb zászlóaljai vagyis bandériumai váltják föl. Kezdetben minden kötelező törvény nélkül, önkéntes buzgalommal küldik bandériumaikat a kedvelt király táborába. De már Zsigmond királynak nem szívesen küldenek bandériumokat. A növekvő török veszedelem és huszita betörések miatt most már kötelező törvényt kellett alkotni a hadilletékek kiállításának szabályozására, arányosítására. A szerencsétlen nikápolyi csata után következő évben Temesvárott 1397-ben elhatározza az országgyűlés, hogy minden húsz jobbágy után