Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A magasabb czímhajhászás akkor is általános volt, s úgy látszik örök emberi vonás marad. Mire az összes régi szolga- és szabados osztályok fölvették a jobbágy vagyis tiszti osztály nevét ; akkorra azok, a kik igazi régi értelemben vett lovas, szabad, fegyveres jobbágyok lettek volna, már fölvették megkülönböztetésül a nemes jobbágy vagy földesúri nemes nevet ; a régi közszabadok hasonlóképen fölvették a magasabb rangú, középbirtokú szabadok, a nemesek nevét ; a középbirtokú nemeseknél viszont gyakorivá vált az ispán vagy gróf czímnek megfelelő comes czím; legtetején pedig e rangsornak a nagybirtokosok fölvették a báró, zászlósúr czímet, az ország és király főtisztviselői pedig országzászlósok lettek. A tanultságnak is megvoltak a maga czímei : egyszerűbb, szabados, jobbágy szülők gyermekei, ha tanultak, deák czímet viseltek és sok családon rajta maradt mindmáig a Deák vezetéknév valamelyik ősükről; a nemes emberek tanult fiai pedig a «mester» czímmel tüntették ki magukat, a mi más országokban is divatos volt és pl. Angolországban állandó czíine lett minden úrnak és úrfinak mister és master, sőt a nőknek is mistress és miss alakban. Névben, czímben az egykori szolgák, szabadosok, végül jobbágyés földesúri nemes-rangra emelkedtek, de szolgálataik s adózásuk dolgában — ki merjük mondani — a tatárjárás ideje táján volt a helyzetük legkedvezőbb, a mikor az udvarnokok kivételével a többi földesúri alattvalókra ráillett IV. Béla király szava, hogy «nagy és haszontalan sokaság». De miután kevés lovas, fegyveres jobbágy kivételével a többi mind udvarnok lett jobbágy névvel, lassankint még a régi udvarnokterhek is emelkedtek. Az ingyenmunka, a melyet a földesúr részére kellett végezni,, háromszázad alatt 1514-ben törvénybe is iktatva fölszaporodott egy hónapról,, harmincz-harminczhárom napról hetenkint egy napra, évenkint összesen 52 napra. Mivel a tatárjárás után sok vár épült, hogy a betörő külföldi ellenségek elől legyen hova menekülnie a környékbeli népnek, természetesen érthető, hogy a várak építésénél a jobbágy, udvarnok, úrbéres népnek sok oly ingyenmunkát kellett végeznie, a minőhöz régente nem volt szokva. A földesúri adó, rendszerint egy fertó, annyi mint egy körmöczi arany, körülbelül 11 korona, nagyjában később is megmaradt, de hozzájárultak új királyi adók. A tatárjárás előtt és egy darabig utána is királyi, állami egyenes adók nem voltak, hanem voltak nem egyenes adók. A király t. i. évente többször veretett új pénzt, új dénárokat vékony, rézzel vegyített ezüst lemezkékből. E vékony lemezkék könnyen behasadtak, letöredeztek, megkoptak, s e miatt, hogy a kincstár ne károsodjék, több régibb dénárért adtak kevesebb új dénárt. így a kincstárnak haszna volt az új pénzek váltásából, mert több régibb dénárt