Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

kívántak, mint a mennyi a kopás, beolvasztás miatt szükséges lett volna. Hogy ezt a hasznot fokozzák, gyakorta bocsájtottak ki új pénzt és némelyik király mind-mind rosszabb dénárokat veretett, a melyekben szaporodott a réz és kevesbedett az ezüst. A kinek sok dénárra, sok pénzre volt szüksége, az kénytelen volt sokat váltani s így sok hasznot, mondjuk sok indirekt, nem egyenes, mintegy pénzfogyasztási adót fizetett a kincstárnak. Az Árpádházi királyok korában a földművesek még erősen cserekereskedést űztek, készpénzre kevéssé voltak ráutalva, a pénzváltás czímén tehát nagy hasznot nem adtak a kincstárnak. Egy különben kiváló derék királyunk, I. Károly, ki a franczia és nápolyi Anjou-házból származott át ide Magyarországba, elhatározta, hogy nem rontja többé a pénzt és nem veret gyakorta új dénárokat. De a mi haszontól így kincstára elesett volna, azt kirovatta egyenes adóul minden olyan portára, kapura, a melyen négyökrös szénás vagy gabonás szekér járhatott be. A földműves udvarnokok, úrbéresek és jobbágyok tehát, a kik előbb kevés pénzre szorultak s így kevéssé adóztak pénzváltás czímén a kincstárnak, most az egész pénzrontás váltságát kénytelenek fizetni, minden nagy kaputól a körmöczi arany forint egy ötödével egyenlő értékű pénzt, mondjuk a földesúri adónak 20 %-t. Ezt a kincstári adót háborús időkben, Hunyadi János török hadjáratai óta sokszor fölemelték a király hadisegélyéül egy arany forintra, a mely tehát a földesúri adóval együtt már két aranyra rúgott. A földesúri pénzadóhoz s a királyi hadi és kincstári adóhoz járult a földesúrnak és a püspöknek járó terményadó. A püspök, Somogyban a pannonhalmi apát, főapát tizedszedői átvették a termés tizedik részét. A többi kilencz részből a földesúrnak járt egy rész. De hogy ez mennyi legyen, az nem mindenütt volt szabályozva úgy, mint pl. a pannonhalmi apátság népeinél, udvarnokainál. Ezek: mint láttuk kb. 27 kis hold terméséből 6'7 akót, az egész termésnek 4 %>-át szolgáltatták be terményadóul uraságuknak. Más uraságoknál máskép volt megszabva az alattvalók földesúri adója, s nem kevés helyen bizonyosan több volt 10 %-nál. Nagy Lajos király nem új terhet akart kiróni a jobbágyságra, hanem csak a sokféle termésadót akarta egyenlővé tenni, a mikor 1351. évi törvényében elrendelte, hogy minden birtokos jobbágyainak terméséből vegye ki a kilenczedik részt, t. i. a kilenczedik tizedrészt, mely az* egyházi tized után következett. Még pedig szigorúan megkívánta a földesúri kilenczed beszedését azért, hogy elengedésekkel, kedvezésekkel egyik birtokos el ne csábítsa a másiknak jobbágyait, a mi az illető birtokos család elszegényedését okozná s ez ismét azt, hogy az ilyen birtokos nemes család nem tudná kiállítani háború esetén szokott hadilletékét s a szokott hadcsapattal nem jelenne meg a király táborában. Szigorúan megkívánta a királyi törvény a termés-kilenczed szedését 14*