Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

•szabott földbérek, úrbérek alapján lettek a régi szolga- és szabados népek igazán úrbéresek, condieionáriusok. Ezen úrbéri szerződések szolgáltak átmenetül a jobbágyviszonyok általános, egyöntetűbb rendezéséhez. Hogy minő magas szempontból fogták föl az ily úrbéri szerződéseket s a bennök nyújtott kedvezéseket, nagyobb szabadságot, erre érdekes példa a tihanyi apát és konventjének megokolása egy úrbéri szerződésük bevezetésében: «Szerzetesi hivatáshoz illőnek ismerjük — így szól a megokolás — Krisztus szegényeit, kiket a szolgaság terhe nyom, megfelelő módokon fölsegíteni és igazságos mérséklettel részeseivé tenni azon szabadságnak, a melyet az emberi nem Megváltójának kegyelme híveinek juttatott». Egy más, nevezetes áthidaló lépés emléke és bizonyítéka megint tihanyi oklevelekben maradt reánk. A condieionáriusok vagyis úrbéresek úrbéri szerződéseikben többféle szabadságot, terhektől való mentességeket, kedvezményeket eszközöltek ki s így az úrbéres név még az udvarnokok előtt is kívánatossá vált, rájok is kiterjedt a tatárjárás után. Sőt IV. Béla király intézkedett, hogy még a lovas jobbágyok is úrbéresekké legyenek és csupán bizonyos csekély számmal maradjanak meg a szabad lovas, fegyveres tiszti osztályban a földesúr, az apátság kis hadcsapatául, nevezetesen a tihanyi apátságnak valami százharmincz. házban, telken lakó lovas jobbágyából a király rendeletére a nádor csak tizenkét háznépet hagyott meg további szabad jobbágyul, az egész létszámnak tehát csak tizedrészét, a többit pedig condicionárius szerepre, úrbéres állapotra akarta szorítani. Ez alkalommal a nádor oklevelének szavai nagyon jellemzően hangsúlyozzák azt, a mit különben csak sejthetnénk, de a mi így egykorúan kifejezve nemcsak a valódi állapotot mutatja, hanem azt is, hogy az egykorúak érezték, tudták a meglévő állapot rejtettebb jellegét és értékét. A nádori oklevél szerint a király látta a jobbágyok «nagy és haszontalan sokaságát». Ily kijelentés természetesen sohasem vonatkozhatott olyan jobbágyságra, a minőt egykét századdal később látunk e néven szerepelni, a mely teljesíti mindazt az értékes adózást és szolgálatot, a melyet a tatárjárás előtt csak az udvarnokosztály nyújtott s a minőre kötelesek lettek lassankint az összes úrbéresek. A nádori oklevél más nagy érdekessége annak az előadása, hogy az úrbérességre visszaszorított jobbágyok könyörgésre fogták a dolgot s készek voltak adózni, az úrbéresség terheit, feltételeit is vállalni, csak ne foszszák meg őket eddigi tisztes nevöktől, büszkeségektől, a jobbágy névtől. A király engedelmével aztán a nádor beleegyezett, hogy az új úrbéresek megtarthatták a jobbágy nevet, a melyet lassankint az összes úrbéresek fölvettek, úgyhogy Nagy Lajos király idejében, egy századdal a tatárjárás után, már csak elvétve vannak más úrbéresek, mint jobbágyok.