Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

tére ? Általában az egész per letárgyalása és az úrbéresek kötelességeinek megállapítása az egyházi földesúrral szemben s az ő hozzájárulásával a békesség kedvéért majdnem minden ponton egyedül a szolgák vallomását fogadja el a jogértelmezés forrásául. Ilyen formán alakult a jobbágy, udvarnok s egyéb úrbéres osztályok élete a tatárjárásig. Legkönnyebb, legszabadabb volt a jobbágylovasok sorsa, kik az igazi huszáréletben nem igen jártas, nem igen gyakorlott lovas banderistái, nem mindig díszes és hűséges testőrei voltak a földesuraknak s a jobbravalókból vagy bármi oknál fogva kedvesebb ily huszárokból nevezték ki a birtok ispánokat, a gazdatiszteket, s az urasághoz csatlakozó szomszéd nemes birtokosok javából kerültek ki az uradalom főtisztjei, a központi udvarispán stb. más ispán. Leghasznosabb, gazdasági tekintetben legértékesebb volt az udvarnokosztály s csekély számú, tömeges együttlakásánál és évente csupán egy hónapig tartó foglalkoztatásánál fogva gazdaságilag meglehetősen kontár lehetett az iparos osztályok csoportja. Nagyon érthető tehát, hogy a földesurak általános, természetes törekvése volt összes népeiket hasonlóvá tenni a hasznos udvarnokokhoz, a néposztályok általános és természetes törekvése viszont egyenlővé lenni a szabados osztályok legúribb fajtájával, a jobbágysággal. E két törekvő erő tulajdonképen csak keresztezte egymást, de nem állott homlokegyenes ellentétben, mert a hasznosság és előkelőség nem ellentétes fogalmak. A két erő küzdelme tehát nem semmisítette meg egymást, hanem — physikai hasonlattal szólva — legvégül kiegyenlítődött, egyesült egy közös eredőben, egy közös irányban s eredményben r abban, hogy valamennyi fölvette a jóhangzású, előkelő jobbágvnevet, s kevés igazi lovas fegyveres jobbágyon kívül, kik szintén emelkedtek czímben, fölvéve a nemes jobbágy vagy prediális, földesúri nemes czímet, a többi mind beleolvadt az udvarnokok közé. Az átalakulás kezdetét érdekesen jelzi néhány tihanyi oklevél. Oros, pannonhalmi apát, előbb a tihanyi monostor élén állott. Ez a hosszúéletű apát kétségkívül egyik legérdekesebb, s kora társadalmi mozgalmaiban erős egyéniségével magasan kiemelkedő alak a tatárjárás előtt lefolyt négy évtizedben. Szerette az írásbeliséget, a melyet III. Béla király sürgetett s a melyet a magyar nemesek és urak nem szerettek. Csak kevesen tudták belátni, a mit a királyi oklevelek bevezetésökben olyan szépen ajánlgattak, hogy mennyire hasznos és jó dolog az adományokat, jogokat, kiváltságokat, bírói ítéleteket és egyéb közérdekű vagy a jövőben is fontos intézkedéseket az emlékezet számára megrögzíteni. III. Béla király rájött ennek az írásos ügyvitelnek, az ügyek írásbafoglalásának, röviden az írásbeliségnek szükséges, hasznos voltára, mert maga a király élőszóval rögtönösen nem intézhet el mindent, azt