Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

század elején meglevő 24 ciszterci, 33 domonkos és 40 ferences kolostorral szemben a bencés rendnek még a század végén is legalább 65 apátsága állott. Érdekes esetként említjük meg, hogy a magyar alapítású és az Anjou királyok által különlegesen pártfogolt pálos rend szabályait XXII. János fölszólítására a kalocsai érsek és két bencés apát, a szekszárdi és a garamszentbenedeki vizsgálta át s véleményezte pápai jóváhagyásra s ők működtek ott mint apostoli vizitátorok 1327-ben is. A bencés szellemiség vonzó erejét láthatjuk abban, hogy Lipót trencséni ispán, árvái várnagy 1347-ben a garamszentbenedeki konvent konfratere, lelki testvére, a domonkos Hamer Vilmos előbb ciszterci, majd pannonhalmi bencés lett (t 1355); hogy az elgyöngült pilisi ciszterci monostor élére 1357-ben Henrik siklósi bencés apátot állították; hogy a század vége felé a pálos rendi Lukács a pannonhalmi, István pedig a rudinai bencések közé lépett. Az apáti székek betöltői és birtokosai A magyarországi bencés életnek általános s mintegy hosszmetszetben adott képe után a következőkben annak néhány fontosabb megnyilvánulását mutatjuk be keresztmetszetszerű ábrázolásban. A szűkebb értelemben vett monostori családot az apát és a konvent alkotja. Az apáti székek betöltése változatos módon történt korunkban. A legtöbb esetben érvényesült a Regula előírása s annak megfelelően a konventek — a kegyurakkal egyetértve — választották apátjaikat. A káptalanok korában azonban többször megtörtént, hogy egy-egy méltatlan apátot eltávolítván állásából, azt alkalmas személlyel a rendi elnökség töltötte be. így járt el 1348-ban Dombon, 1366-ban Garábon, 1386-ban Koppánymonostoron. A konventek választójogát mindenekelőtt a szentszék veszélyeztette, mely a XIII. század közepe (1265) óta kezdte „rezerválni" magának a főpapi s az apáti állások betöltését. Ez az új eljárás nálunk nehezen tudott gyökeret verni. Korszakunk végéig gyakran az történt, hogy a konventek választását a szentszék megsemmisítette, de ugyanakkor kinevezte a konventek választottját. Ezt látjuk Pannonhalmán 1252-ben Favus, 1308ban II. János, 1333-ban Hamer Vilmos, 1365-ben Czudar László, 1380-ban István esetében. Czudar László halála után azonban komoly ellentét alakult ki a két fölfogás között. A konvent azonnal, már 1372-ben meg555