Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

választotta Domonkost, a szentszék viszont 1373-ban kinevezte Pált, akit csak 1369-ben állított Pécsvárad élére. Bár a pápa kiközösítette a konventet s Lajos király támogatását is igyekezett igénybe venni — Domonkos mégis élete végéig megtartotta apátságát. Bakonybélben a konvent által 1386-ban megválasztott János szintén nem adta át helyét a pápától 1393-ban kinevezett Péter zselizszentjakabi apátnak. A század végén már a legtöbb helyen mégis a rezerváció alapján töltötték be az apáti állásokat, mint 1391-ben a kapornakit, a zoborit, s a pécsváradit, 1393-ban a zselizszentjakabit, 1396ban a visegrádit. Ám a szentszéken kívül a királyi udvar is törekedett arra, hogy saját jelöltjét juttassa egyes apátságok élére. A királyi kápolnában, illetőleg kancelláriában ugyanis a XIII. század vége óta mindtöbb egyházi személy — világi és szerzetes pap és klerikus — teljesített szolgálatot. A királyok természetszerűleg rajta voltak, hogy tehetséges, művelt és hűséges káplánjaik idővel megfelelő jövedelemmel rendelkező főpapi állásokba, illetőleg királyi monostorok élére kerüljenek. A kolozsmonostori Henriket III. Endre, a pécsváradi Dietmart, a zalavári Miklóst, a bakonybéli Jakabot, a pannonhalmi Vilmost s a garamszentbenedeki Lászlót Károly Róbert, a híres Szigfridet pedig Nagy Lajos káplánjának mondják forrásaink. Ilyen és hasonló kapcsolatok alapján érthető egyes apátok politikai szereplése. A pannonhalmiak közül Favus tagja volt annak a bizottságnak, melyet IV. Béla 1256-ban a jogtalanul kisajátított várföldek visszafoglalására küldött ki. Hermann vagy Ármin részt vett a Habsburg Albert osztrák herceg ellen viselt háborúban, s az azt követő béketárgyalásokon; 1291-ben János kalocsai érsekkel együtt ő fejtette ki III. Endre álláspontját. III. Miklós 1323-ban Károly Róbert megbízásából járt a nápolyi királynál. Szigfrid még garamszentbenedeki apát volt, amikor Nagy Lajos 1346-ban azért küldte Angliába, hogy III. Eduárd királyt tájékoztassa nápolyi hadjárata tervéről s megnyerje annak erkölcsi támogatását. Az apátok származását tekintve megállapíthatjuk, hogy az idegenből jött Károly Róbert uralkodása alatt monostoraink élén is viszonylag sok idegen bencés állott. Tudjuk, hogy Ulrik az osztrák Garstenből került Garamszentbenedekre, Boleszláv Csehországból jutott Bátára s a pannonhalmi Hamer Vilmost is németnek tekinthetjük. A magyarrá nevelt Nagy Lajos korában viszont a magyar nemesi és főúri családok tagjai tűntek föl nagyobb számban. Az 556