Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet
VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban
gyaiknek megfelelő, fegyelmezetlen életet élnek s ezáltal a gúny és megvetés tárgyai lettek. Már azok a hivők sem bíznak bennük, akik monostoraiknak adták javaikat, hogy viszonzásul az ő imádságaik által megsegíttessenek. Ezen — az egyes hibákat bizonyára túlságosan általánosító — jelentés alapján a pápa megbízta a fiatal érseket, hogy látogassa meg a jelzett apátságokat s vizitátoři minőségében mind fejükben, mind pedig tagjaikban javítsa meg, szervezze újjá azokat. Föladatát azonban Mátyás érsek sem tudta megoldani, mert a levél keltezése után másfél hónapra, április 11-én ő is elesett a tatárok ellen vívott mohi csatában. A mohi csata s az azt követő tatár pusztítás mérhetetlenül nag}'" csapást jelentett a magyar nemzet számára, de hasonlóan súlyos csapást mért a bencés szerzetességre is. Ha már addig is voltak anyagi és erkölcsi bajok a kolostorokban, melyek javításra reformra szorultak, akkor azok a következő két-három emberöltő alatt aránytalanul megnövekedtek. Bár csak egy századdal később, 1344-ben jelentették a pápának, mégis elhihetjük, hogy „azóta, hogy a hitetlen tatárok Magyarországot kegyetlenül elpusztították, több, mint 40 bencés monostor van elfoglalva világi papok, más rendbeli szerzetesek, illetőleg laikusok által minden javaikkal, jogaikkal és tartozékaikkal együtt." Ezen bencés apátságok egy része nyomtalanul eltűnt a magyar életből, másik részének — pl. Almásmonostornak, Eperjesnek, Oroszlánosnak, Szőregnek, Boldvának — viszont évekig vagy évtizedekig tartó haldoklás lett a sorsa. De a lassan újjáéledő apátságok között is kevésnek volt oly előnyös helyzete, mint a királyi Kolozsmonostornak. Bár szerzeteseit legyilkolva, épületeit fölgyújtva a tatárok teljesen tönkretették, kegyura, IV. Béla hatalmas adományaival 1263-ban szinte újra alapította. Az anyagi csapásokhoz azonban erkölcsi bajok is járultak ezekben az időkben. Az anyagi javak hiányából fakadó nyomorúság és önzés, az erkölcsök eldurvulása, az erőszakosság és hatalmaskodás az apátsági területek határainál s a monostorok kapuinál sem állott meg. Velük szemben a bencések elsősorban a szentszéktől vártak segítséget. Egyes apátságok küldöttei 1253-ban Assisiben keresték föl a pápát, hogy irányítást kérjenek tőle. A helyzet jellemző képét szemlélhetjük Favus pannonhalmi apát jelentéseiben, illetőleg az 1256-ban azokra adott pápai válaszokban. Látjuk, hogy egyes szerzetesek és laikus testvérek — monachi et conversi — ellentétei a tettlegességig fajultak, 35 Szent Benedek fiainak II. 545