Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

mányzói a konventjüktől távol, gyakran igen kötetlen és igen költséges életet folytattak. III. Ince és XII. Benedek is ezért kívánta, hogy a konventek kebelükből létesítsenek olyan gazdasági tanácsot, melynek az anyagiakhoz értő tagjai — pl. a perjel, a cellararius — az apáttal együtt fölülbírálják a gazdálkodást, bekövetelik a jövedelmeket és megfelelő terveket és utasításokat dolgoznak ki. Ahol — főleg a nagyobb apátságokban — ezt a gazdasági centralizálást megvalósították, ott lényegesen megjavult a monostor anyagi helyzete. Amint azonban a Kontinensen már korábban, úgy a XIV. század elején Angliában is megkezdődött az addig saját kezelésben levő dominiumok bérbe adása. Ez a fejlődés a századközepi pestisjárványok pusztítása következtében annyira meggyorsult, hogy pár évtized múltán a 10—20 évre szóló bérbeadás már általános rendszerré vált. Ennek okai között különösen fontos volt, hogy egyrészt a bencések között megfogyatkozott a gazdálkodáshoz értő s ahhoz kedvet érzők száma, másrészt a földművelő munkaerő hiánya és drágasága miátt nagy területek maradtak művelés és haszon nélkül. A maguknak gazdálkodó bérlők viszont nagyobb igyekezettel dolgoztak s megfelelő bért tudtak fizetni. Eastry Henrik utódja, Chittenden Tamás perjel egy századdal később (1391—1411) már ily módon rendezte monostora pénzügyeit. Az apátsági falvak és városok — miként a Kontinensen is — bizonyos fokú önkormányzattal rendelkeztek. Vezetőiket vagy maguk választották és az apátok erősítették meg vagy jelöltjeik közül az apátok választották. Ám a jogi függetlenülés és a gazdasági teherkönnyítés vágya természetszerűleg teremtett ellentéteket az apátságok és népeik, a „populus abbatiae" között, melyek nem egyszer véres fölkelésekké váltak. 1327-ben Bury népe lázadt föl. A szorult helyzetben levő apát teljesítette ugyan követelését, Londonba jutva azonban semmisnek nyilvánította azt. Emiatt a fölkelők újra támadtak s kirabolták és fölgyújtották a monostort. Az abingdoniak fölkelését az oxfordi polgárok is támogatták s ők is úgy jártak el, mint a buryiek. Hasonló események játszódtak le ugyanakkor . St Albansban és Coventryben is — se küzdelmeknek mindenütt sok kultúrérték esett áldozatul. Az 1381. évi délangliai nagy parasztháború folyamán Bury ismét sokat szenvedett, perjelét lefejezték, okleveleit megsemmisítették. St Albans apátja kénytelenségből elfogadta ugyan az eléje tett föltételeket, szabadsága birtokában aztán visszavonta azokat. Természetes, hogy mindezen 34 Szent Benedek fiainak II.