Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

alkalmakkor csak a királyi hatalom tudott rendet teremteni. A mozgalmak elérték céljukat: a városok mindinkább függetlenültek földesuraiktól, a jobbágyság pedig a bérlő gazdálkodás bevezetése következtében igazában eltűnt s helyét a jómódú farmerek s a középbirtokos yeomenek vették át. A történetírás csúcspontján Paris Máté; az egyetemek dialektikus bölcselete: Boldon Uthred; a gótikus művészetek virágzása: Gloucester, Ely, St Albans Ha korunk bencései között az angolok vezettek az anyagi kultúra, a gazdálkodás területén, ez még inkább állítható szellemi életükről. A Lanfrancig, Szt Anzelmig, malmesburyi Vilmosig visszamenő nemes hagyományaikat az ellanyhulás korában, a XII. század második felében is híven őrizték egyes monostorok. így mikor Buryben a szabad művészetek mestere, Sámson lett az apát, 1183-ban 5 egyetemet végzett rendtársa volt. A századforduló kiváló eveshami apátja, a jogtudós Marlebergei Tamás még mielőtt bencés lett volna, Párizsban tanult és Oxfordban tanított. Hogy korunk vezető angol apátsága a London közelében fekvő St Albans lett, azt főleg Warin és János (t 1214) apátjainak köszönhette. Az első a salernói, a második a párizsi egyetemen szerezte kultúráját. A XIII. században az angol bencések is főleg a hagyományos történetírást művelték. A francia St Denisnek méltó pendant j a volt az angol St Albans, melynek történetírói iskoláját két precentora, Wendoveri Rogér és Párizs Máté alakította ki. Rogér (t 1236) Flores historiarum címen 1235-ig tartó világkrónikát írt, mely nemcsak angol, hanem európai vonatkozásban is elsőrangú forrás. Az iskola vezetésében utódja az az egyetemes kultúrájú Párizs Máté lett (1195—1259), aki azonos ügyességgel kezelte a tollat, az ecsetet és a vésőt, aki Szt Lajos francia, IV. Henrik angol, IV. Haakon norvég király bizalmát és barátságát egyaránt élvezte. Főműve a Flores folytatásaként szerkesztett „História maior Angliáé" volt. Látszik belőle a szerző széleskörű érdeklődése és jólértesültsége. Igazában inkább elbeszélő krónikás, mint oknyomozó historikus — inkább a személyek és az események, mint az eszmék érdekelték. Konzervatív és nacionalista lelkületét mutatja, hogy a reformmozgalmakat kevésbé értékelte, a pápai adóztatásokat azonban elítélte. Monostortörténetét, a „Gesta abbatum"-át 1255-ig vezette és jó anyaggyűjtést végzett. A XIV. században mindkét munkáját folytatták rendtársai. János a világteremtésétől 1347-ig tartó világ530