Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

totta oly sikerrel, hogy az ellenség már csak a félsziget déli részében tudta magát tartani. Ezeknek az önfeláldozó és eredményes harcoknak volt a következménye, hogy nemcsak a nemesség, hanem a polgárság, sőt némileg a parasztság is részt vehetett az állam ügyeinek intézésében. A másik két, a portugál és az aragon-katalán királyság viszonylag nyugodtabb életet élt. Ezek lakossága jórészt kereskedelemmel foglalkozott s azért a kikötővárosok jelentősége emelkedett ki. A XI.—XII. században kibontakozott és megerősödött bencés élet a nemzeti és politikai föllendülést nem követte, sőt inkább hanyatlást mutatott. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a királyok és a püspökök a régi, a „fekete" szerzetesekkel szemben inkább az újabbakat, a cisztercieket, majd a kolduló rendeket támogatták. Másrészt a fokozódó nemzeti öntudat hatására a nagy francia monostorok, mint Cluny és a marseillesi St Victor elveszítették korábbi befolyásukat az általuk alapított vagy újjászervezett számos apátságra és perielségre. A folyamatot a St Victortól függetlenülő ősi apátság, Ripoll indította meg már a XII. század második felében. Az általánosan jelentkező gazdasági bajok mellett a háborús terhek is nehezítették életüket. S mindezekhez hozzájárult még, hogy a királyok nagy mértékben használták föl az apátságokat s azok birtokait híveik, gyakran civil családok jutalmazására. Másrészt viszont arra is kell emlékeznünk, hogy a XIV. század közepének nagy pestisjárványa ott is erősen pusztított s természetszerűleg a betegeket ápoló és a halottakat eltemető, tehát az értékesebb rendtagokat ragadta el. így történt, hogy a legtöbb spanyol és portugál bencés monostor anyagiakban elszegényedett, erkölcsiekben megfogyatkozott. Ezeken a viszonyokon és adottságokon a XIII. és a XIV. századi pápai reformtörekvések sem tudtak lényegesen javítani, noha jóakaratban a bencések részéről sem volt hiány. Az aragon királyság tarragoniai tartományának apátjai 1215 után hamarosan összegyűltek káptalanra s 1233-ban a saragossaiak is csatlakoztak hozzájuk, ök szervezték meg azt a „congregatio claustralis"-t, mely, ha nem is nagy sikerrel, következetesen folytatta működését. Az időközben hozott statútumait 1358 1361-ben igyekeztek összeegyeztetni az 1336. évi Bénedictina-bulla rendelkezéseivel. A spanyol bencések szellemi tevékenységét néhány történeti mű bizonyítja. Cardefia szerzetesei a XIII.—XIV. században krónikát írtak: Sahagun történetét. 1255-ig vezették; Ripollban az aragon királyok s a barcelonai (katalán) grófok tetteit je523