Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

nek a kongregáció kormányzásában, életének irányításában. A káptalan helye ugyan továbbra is Cluny maradt, elnöke pedig a clunyi apát — a káptalan mégis definitoriumot, kormánytanácsot választott az apát mellé. Az apát és a kormánytanács aztán együtt nevezték azokat a vizitátorokat, akik a hozott határozatok megvalósítását ellenőrizték Clunyben és a többi monostorban. A káptalant évenként tartották, a távolabb lakó apátok és perjelek azonban engedélyt kaphattak, hogy csak két-, illetőleg négyévenként jelenjenek meg rajta. Cluny és a 10 provinciára, illetőleg „cameraria"-ra osztott kongregációja igyekezett régi életét folytatni. A XIII. században a főmonostornak kb. 200, Fleuryjaek és Moissacnak 80, a legtöbb monostornak 40—20 tagú konventje volt, viszont sok cellában csak néhány szerzetes élt. Nemcsak Cluny vonzó hatásának, kohéziós erejének gyöngülését, hanem a XIII. század óta folyton erősödő nemzeti eszme előretörését is látjuk abban, hogy a külföldi perjelségek — sokszor politikai nyomásra is — lazították, majd meg is szakították kapcsolataikat a francia anyamonostorral és kongregációval. Hogy a legnépesebb bencés apátság, Cluny korunkban is megőrizte egyedülálló tekintélyét, abból látható, hogy 1245-ben IV. Ince pápa 12 bíboros társaságában egy hónapot töltött ott, miközben két hétre Szt Lajos király is oda érkezett anyjával, nővérével, udvartartásával együtt. De Cluny nemcsak egyházi és társadalmi, hanem szellemi színvonalát is igyekezett fönntartani. Párizsban már 1216-ban, egyéb egyetemi városokban (Orléans, Montpellier, Toulouse, Avignon) pedig később szervezett kollégiumokat, melyekben tehetségesebb tagjai a legmagasabb fokon sajátíthatták el koruk filozófiai, teológiai és jogi ismereteit. Az anyagi s vele kapcsolatban a vallás-erkölcsi élet színvonalának föltűnő hanyatlása, süllyedése jórészt a nagy pestisjárvány és a százéves háború pusztításai következtében — a XIV. század közepe után jelentkezett. Az élet alakulása a XIII. században hasonló volt a többi, a clunyi kongregáción kívül álló monostorban is. Anyagi gondokkal küzködve igyekeztek fönntartani erkölcsi és szellemi életük hagyományos kereteit. Míg Németországban inkább a déli — a bajor és osztrák — apátságok mutattak több életerőt, addig Franciaországban az inkább az északiakról állítható. Közöttük elsősorban a királysírokat és a koronázási jelvényeket őrző ősi St Denis monostorát említhetjük. Tudjuk, hogy a görög nyelv ott a koraközépkor óta különleges népszerűségnek örvendett s így érthető, hogy védőszentjük, az „areopagita" 519