Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

vedtek. Akár angol, ákár francia katonaság érkezett valamelyik vidékre, az annak készleteit elvette, fölélte; távozásakor, amit lehetett, magával vitt, a házakat fölgyújtotta, a termést elpusztította, nehogy az ellenség annak hásznát vehesse. Ezen általános pusztulás mellett kezdetben még a hadiszerencse is elhagyta a franciákat. A könnyen mozgó angolok, főleg az ősidők óta jól lövő íjászok 1346-ban Crécynél, 1356-ban Poitiersnél legyőzték a középkori nehézkességgel harcoló francia lovagokat. Közben, 1348 49-ben ide is elérkezett a pestis pusztító hulláma, mely a lakosságnak legalább 1/3 részét vitte a halálba. Míg a király, Jó János a poitiersi csatavesztés után az angolok fogságában volt, 1358-ban Párizs szegény népe, majd az ország északi részének parasztsága is lázadásban tört ki. Annak elnyomása után V. Károly (1364—80) vette föl újra a küzdelmet az angolokkal. A zsoldos sereget szervező és új taktikát alkalmazó „bölcs" Károly ki is szorította az ellenséget az ország legnagyobb részéből. Bár a háború még őutána is folytatódott 1453-ig, a győztesek mégis a Jeanne d'Arc által lelkesített franciák maradtak. Az angol királyok — Calais kivételével — minden franciaországi birtokukat elveszítették. A mondottakból látható, hogy korszakunk első felében aránylag békés viszonyok uralkodtak Franciaországban, amiket aztán a háborúk, a „fekete halál" és a forradalmak pusztításai váltottak föl. Ezen viszonyoknak s azok változásának hatása természetszerűleg jelentkezett a bencések életében is. A francia bencés élet legjellegzetesebb képviselője korunkban is a clunyi apátság és kongregáció volt. Mint minden emberi intézmény, a clunyi mozgalom is elérte kiteljesedését, fejlődése tetőfokát, ami után már csak stagnálás, illetőleg hanyatlás következhetett. A nagy apátok 200—250 éves kormányzása után a XII. század elsa felében már Cluny életmódjával szemben is merültek föl kifogások — vonzó ereje gyöngülőben volt. Az előző fejezetben láttuk, hogy több jelentős francia apátság vele szemben már a ciszterci életformát részesítette előnyben s ahhoz csatlakozott. A század második felében III. Hugó apátot III. Sándor megfosztotta állásától. Ám a XIII. század elején megindult pápai reformok Clunyre is jótékonyan hatottak. Bár III. Ince Clunyt és kongregációját mentesítette decretuma hatálya alól. IX. Gergely 1231-ben mégis kívánta, hogy Cluny is módosítsa a túlságosan is monarchikus alkotmányát. A kongregáció apátai és perjelei azután már nemcsak azért gyűltek össze a clunyi káptalanra, hogy tudomásul vegyék a clunyi apát rendelkezéseit, hanem hogy vele együtt résztvegye518