Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

soproni műépítészt és festőt, Stornó Ferencet bízta meg azzal, hogy Pannonhalma középkori részeit — a templomot és a kerengőt — restaurálja. A munka 1868-tól 1886-ig tartott. Annak során az alsó templom visszanyerte középkori formáját és díszeit. A templom szerkezete nemcsak megmaradt, hanem egységesebbé is vált azáltal, hogy Stornó a főhajót stílszerűen öszszekötötte az empire torony aljával. A falfölületek és a pillérek átdolgozásával azonban sokat rontott az épület eredetiségén. De még többet veszített történeti értékéből a kerengő, melyet — főleg az ablakokat — jórészt újjá alkotott. A templomi menyezet és a színes ablakok képeit éppúgy ő festette, mint ahogyan az oltárokat is ő tervezte. Kár, hogy a múlt század építészei nem becsülték eléggé a középkor hagyatékát s emiatt sok történeti érték ment veszendőbe. A rend tanítói működésének folyamatos erősödése további építkezéseket tett szükségessé. A tanárképző intézet fejlesztése — a tanárok és növendékek létszámának gyarapítása, szertárak és előadótermek létesítése — céljából Hajdú Tibor újabb emeletet húzatott az épület nagyobb részére, Kelemen Krizosztom pedig a kultuszkormány nagylelkű támogatásával az 1939— 1942. években nyolcosztályos gimnáziumot és két-háromszáz személyes internátust építtetett Pannonhalmán. De nemcsak terjedelemben gyarapodott századunk folyamán a főapátság, hanem modernizálódott is, amikor megoldotta a vízvezeték, villanyvilágítás és központi fűtés problémáját. Korunk bencései és a magyarság A magyar bencés szerzetesség korszakunkban és korábban sem zárkózott el az őt körülvevő „világ" elől — annak problémáit mindig élénk és segíteni kész figyelemmel kísérte és a „világ"-ot két, az egyházi és a nemzeti közösség tagjaként igyekezett szolgálni. 1848/49-ben a rend egy része először tartózkodó álláspontra helyezkedett, de amikor a nemzet és a dinasztia érdeke összeütközött egymással, a szerzet többsége igazi magyarként viselkedett. Föntebb említettük már a 3 főiskolai tanár: Rónay Jácint, Rómer Flóris, Czuczor Gergely és rendtársaik szabadságharcos szereplését. A kor fölfogására jellemző volt Rimely főapát tárgyalása is Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszterrel, ami 1848 júliusában folyt. Eötvös kijelentette, hogy a vallásellenes korszellem nem tűri az egyházi iskolák további fönntartását és -921