Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

lalta a volt földbirtokosok bizonyos mértékű kártalanítását. A földeket minőség szerint 8 osztályba sorolták s ennek megfelelően a telkek árát 7—3 száz forintban állapították meg. Ezt az összeget, illetőleg annak 30%-át azonban nem pénzben, hanem 5° o~kal kamatozó földtehermentesítési kötvényben kapták meg az egykori tulajdonosok. Ugyanakkor lehetővé tették, hogy a szőlődézsmát megválthatták a volt jobbágyok. A birtokviszonyok ezen változása hozta magával a tagosítást, a falvak határainak fölmérését, a volt jobbágy- és a majorsági földek elkülönítését — ami nem mindig kölcsönös megegyezés, hanem sokszor bírói döntés által történt. Ezek a munkálatok az 50-es években készültek el s a rend kb. 100 ezer forintot fizetett értük. Ezek között a változott viszonyok között a gazdálkodást új utakra-módokra kellett állítani. A legsürgősebb teendő a cselédek számának növelése volt, mert a korábbi róbotmunkát 1848 óta nekik és a bérmunkás napszámosoknak kellett végezniök. De éppígy kellett gyarapítani az igás állatok számát és a gépi fölszerelést is. Jellegzetesnek tekinthetjük az 1200 holdas kapolyi gazdaság helyzetét, melynek 30 helyett csak 10 pár ökre volt. A beruházások terén a legfontosabb föladat tehát új majorok építése, a régiek bővítése s azok fölszerelése lett. Bár a földtehermentesítési kötvények kamataiból és a szőlődézsmák megváltásából tekintélyes forgótőkéhez jutott a rend, a problémák megoldása mégis nehezen haladt előre. A legfőbb akadályt Rimely kormányzása alatt legtöbben a kormányzók nem megfelelő eljárásában látták, kik között a tihanyi, Krisztián Pius tetemes kárt is okozott. A lendületesebb fejlődést, Kruesz főapát indította meg. Az ő idejében a Gazdasági Tanács havonként ülésezett a főkormányzó elnöklete alatt, akinek nem volt gazdasági kerülete, hanem a legfőbb irányítást tartotta kezében. A kormányzók föladatává az ellenőrzést tette a főapát — a tényleges gazdálkodást a civil szakemberekre bízta s azoktól várt hasznos terveket, megvalósítható elgondolásokat. A célra vezető utat a szántóföldek víztelenítésével, legelők föltörésével való gyarapításában, a juh-, sertés- és általában az állatállomány növelésében és nemesítésében látták. Az erdészet vezetését a civil Strobel Sándor vette kezébe, aki megvetette a helyes, célszerű erdőgazdálkodás alapjait. A pincészeti munkákat középfokú képesítéssel rendelkező szakemberek végezték. Fontos lépés volt, amikor az 1881. évi káptalan Kruesz főapát kívánságára elhatározta a közös teherviselést, minek értelmében Pannonhalmának kb. 70, Tihanynak 22, Bakonybélnek -918