Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

ziak hagyatékából szintén sokat gyarapodott a könyvtár. A tervszerű fejlesztés a könyvtárnok föladata volt, aki rendszerint a szaktanárok óhajának megfelelően vásárolta a könyveket, aki az 1870-es években 6—7 ezer forint, 1910 körül 7—8 ezer korona fölött rendelkezett évente. Így 1843-ban már 58, 1875-ben 100, 1916-ban 216, 1945-ben pedig 250 ezer kötetből állott a könyvtár, mely ily módon — nagyság tekintetében — az egyetemes bencés rendnek első, Magyarországnak pedig ötödik könyvtára lett. Bár a könyvtár felét teológiai művek (szentatyák, egyházi írók, modern szerzők munkái) alkotják, a profán irodalom, a szellem- és természettudományok különféle ágai szintén bőséges képviseletet nyertek. Nagy értékei a könyvtárnak az ősnyomtatványok, a magyar bencések nyomtatott művei (a „Benedictina"), kéziratos hagyatékai, emlékiratai és tárgyi emlékei is. A könyvtár anyagát a müncheni rendszer alapján osztották szakcsoportokba. A használhatóságot, a könnyű kezelést a szakkatalógusok és a szerzők neve alapján készült katalóguslapok teszik lehetővé, melyek minden kötet szekrényének, polcának és helyének a számát és betűjét jelzik. A könyvtár szervezésében Czinár Mór, Kuncze Leó és Récsey Viktor szereztek nagy érdemeket. A könyvtárnoknak civil alkalmazottak és rendtagok is szoktak segédkezni. A rendi központ másik, tudományos szempontból hasonlóképpen fontos gyűjteménye volt a rendi levéltár, mely nemcsak a pannonhalmi, hanem a tihanyi, bakonybéli és dömölki apátság okleveles anyagát is tartalmazza. Ennek a levéltárnak különösképpen akkor vették hasznát, amikor kétévtizedes vállvetett munkával századunk elejének bencései megírták Pannonhalma és 4 fiókapátsága nagyszabású történetét. A capsák és a fasciculusok anyagát időrendbe sorolták s így az egyes korszakok kidolgozói könnyen hozzájutottak forrásaik legnagyobb részéhez. Mint rendi titkár, majd mint könyv- és levéltárnok (1829— 70) Czinár Mór sokat foglalkozott a levéltár rendezésével, kinek munkáját Récsey Viktor, Erdélyi László és mások folytatták. A pannonhalmi levéltár értékét középkori anyagának gazdagsága adja; a XI—XII. századból több, mint 30, az Árpád-korból kb. 300, az 1526-ig számított középkorból 1500 oklevele van. A „rendi"-n kívül a levéltár másik állagát a XIII. század elejétől működő pannonhalmi hiteles hely „országos" levéltára alkotja. Bár 1874 — a közjegyzői intézmény létesítése — óta a hiteles hely tulajdonképpeni működése megszűnt, az ott őrzött okle-