Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

velekről azóta is állíthat ki közhitelű másolatokat. Végül megemlítjük, hogy a levéltár állaga az utóbbi félszázad (1898—1945) alatt az által is gyarapodott, hogy több (Guary, Somogyi, Chernel, Lónyai) kihalt család örökös letéteként Pannonhalmára hagyta levéltárát s Vaszary Kolos és Serédi Jusztinián hagyatékából is értékes anyag került oda, melyet elkülönítve kezelnek. A gazdálkodás utolsó másfél százada A magyar bencés kongregáció vallás-erkölcsi életének és szellemi tevékenységének jellemzése után a következőkben ezek anyagi alapjait, a gazdálkodás változó formáit fogjuk megtekinteni. Bár az 1802. évi királyi rendelkezés a rendnek visszaadta mindazokat a javakat, melyekkel a föloszlatáskor, 1786-ban rendelkezett, az eléje szabott új hivatás a korábbinál mégis súlyosabb terheket hozott magával. A közép- és főiskolák átvétele következtében ugyanis nemcsak a rendtagok száma növekedett meg, hanem azok anyagi és szellemi igénye is s így a gazdasági egyensúly fönntartása nem csekély gondot és munkát okozott a rend vezetőségének. A XIX. század első felében a bencés gazdálkodás lényegében még a régi keretek között folyt. A földbirtok nagyobb része a jobbágyok használatában volt, akik azért kilencedet és némi ajándékot fizettek s évi 52 napos igás, illetőleg 104 napos gyalog robottal szolgáltak. A birtok kisebb része saját kezelésben maradt s azt a majorságok cselédeivel és a robotos jobbágyokkal műveltették. A majorságok gazdálkodását a főapátok által határozatlan időre kinevezett bencés jószágkormányzók irányították — annak sikere jórészt az ő szakértelmüktől és igyekezetüktől függött. Az 1820-as évek óta a pannonhalmi perjellel, számvevővel és pincemesterrel gazdasági tanácsot alkottak, mely időközönként ülésezett. Ök készítették azokat az utasításokat, melyek a gazdálkodás és a számadás módját meghatározták a civil gazdatisztek számára. Az utóbbiak képzése abban az időben legnagyobb részt még gyakorlati úton történt. A gazdaságba került fiatal emberek mint írnokok ismerkedtek meg a gazdálkodás teendőivel, amit aztán mint ispánok, majd kasznárok, illetőleg erdőmesterek önállóan folytattak. Az utasításoknak megfelelő gyakorlati munkát ők végezték — ők szabták ki a cselédek és a jobbágyok munkáját. Az utóbbiakkal kapcsolatban arra töre-916