Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

lelkészkedő papság munkáját s más iskolák, apáca-intézetek vallás-erkölcsi nevelését. A lelkipásztori munka nagyobb részét mégis azon a 26 plébánián végezték a rendtársak, mely közül 15 a pannonhalmi, 10 a veszprémi, 1 a szombathelyi egyházmegyéhez tartozott; a hivők száma 1950-ben közel 50 ezer volt. A főapátok által kinevezett bencés plébánosok ápolták híveik vallásosságát, irányították vallás-erkölcsi életét. A bérmálás szentségét 1855, illetőleg 1870 óta a főapátok szolgáltatták ki a pannonhalmi egyházmegyében. A rózsafüzér imádkozása, Jézus és Mária szíve tisztelete, az oltáregyletek működése, a gyakori szentáldozás, az időnként szervezett missziók és lelkigyakorlatok a bencés plébániák vallási életének is szerves részei lettek. A celldömölki Szűz Mária-templomot korunkban is nagy tömegben kereste föl a közelebbi és a távolabbi vidék hivő népe. De nemcsak ezen a téren, hanem gazdasági és kulturális tekintetben is vezették híveiket a bencés plébánosok. Mint az iskolaszékek, később az egyháztestületek elnökei első fokon ellenőrizték és igazgatták a katolikus népiskolákat. Gyakran ők szervezték meg falvaik közművelődési és közjóléti intézményeit, fogyasztási szövetkezeteit. Hogy közülük csak néhányat említsünk, a kitűnő kedélyű Kovács Márkus (1782—1854) négy évtizeden át a rend különböző plébániáin dolgozott és Dunántúl egyik legkeresettebb hitszónoka volt. Templomi használatra énekes és imádságos könyvet adott ki; irányította a népiskolákat, melyekben maga is tanított; a fölnőtteket lakásán gyűjtötte össze esti iskolára, gondos atyaként sorba látogatta a családokat s küzdött az alkoholizmus ellen. Bády Izidor csanaki plébános (1863—85) német származású híveit magyar családnevekre keresztelte s ugyanott Szekeres Bónis (1915—30) az ország egyik első és leghíresebb falusi népfőiskoláját szervezte meg. A vallásos szellemnek a XX. század eleje óta tapasztalható megerősödése természetszerűleg éreztette hatását a bencés pasztorációban is. A 20-as évek vége óta főleg Pannonhalmáról, de rendházakból is mind gyakrabban mentek bencések világi plébániákra, még a Tisza vidékére is, hogy népmissziókat tartsanak. Ennek eredménye lett az is, hogy 1931 óta magyar bencések vállalták a brazíliai magyar katolikusok lelki gondozását. De nemcsak bencések mentek közelebbi és távolabbi vidékek pasztorálására, hanem Pannonhalma is szinte lelkigyakorlatos központtá lett. A 20-as és a 30-as években értelmiségi csoportok (kúriai bírák, pedagógusok, újságírók, politikusok, közéleti fér-904