Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

áldozatul. Intézménye mégis szépen fejlődött: a század végére kb. 30-ra, a XV. század folyamán pedig 70-re emelkedett az olivetánus kolostorok száma, melyek között sok volt a városi alapítás, s amelyek már csak alkotmányuknál fogva is mentesek maradtak a legkárosabb külső befolyásoktól, s alapítójuk szel­lemében híven szolgálták Szűz Mária kultuszát. A nagy német kolostorok fegyelme és kultúrája tönkremegy a feudális harcok korában; St Gallen A XIII. században kb. 8 millió lakossal rendelkező Német­ország már nem játszotta korábbi vezető szerepét az európai politikában. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a német uralko­dóknak nem sikerült kialakítaniok az öröklődő királyság intéz­ményét s ennek hiányában nem tudták kifejleszteni a megfelelő központi hatalmat. A gyakran ismétlődő kettős királyválasztá­sok csak növelték a belső zavarokat, a széthúzást, miknek kö­vetkeztében a király központi hatalma folytán gyöngült, a tar­tormányurak, s fejedelmek ereje pedig növekedett. Érthető ugyanis, hogy az egymás ellen küzdő királyok saját híveiket anyagi és jogi kedvezményekben részesítették, ami által a cent­rifugális erők gyarapodtak — a megerősödött fejedelmek vi­szont rajta voltak, hogy a király központi hatalma meg ne szi­lárduljon. Láttuk, hogy a Hohenstaufok éppen azért akarták meghódí­tani Itáliát, hogy annak segítségével erősíthessék meg hatal­mukat Németországban. Törekvésük azonban sikertelennek bi­zonyult, sőt a dinasztia pusztulását vonta maga után. Az utána kialakult feudális anarchiát X. Gergely követelésére 1273-ban szüntették meg a választó fejedelmek, amikor a habsburgi gró­fot, Rudolfot ültették a királyi trónra. Rudolf és a különböző családokból származó uralkodó utódai úgy kívánták megalapozni dinasztiájuk jövőjét, hogy Németország területén növelték csa­ládi birtokaikat; de céljukat ők sem tudták elérni. Bajor Lajos a legnagyobb igyekezettel küzdött a Németorszá­got és Itáliát is magába foglaló birodalomért. Bár ellenfelét, Habsburg Rudolf unokáját, Szép Frigyest 1322-ben legyőzte, uralmának XXII. János mégis ellentmondott. A francia, az avig­noni pápa ugyanis azt állította, hogy mivel az 1314. évi vá­lasztás nem volt egyhangú, a döntés joga őt illeti meg. Ezért 1323-ban fölszólította Lajost, hogy kiközösítés terhe alatt mond­jon le trónjáról. Ö azonban nem mondott le, sőt 1327-ben Ró­mába ment, ahol ellenpápát választatott, aki — V. Miklós — 508

Next

/
Thumbnails
Contents