Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

áldozatul. Intézménye mégis szépen fejlődött: a század végére kb. 30-ra, a XV. század folyamán pedig 70-re emelkedett az olivetánus kolostorok száma, melyek között sok volt a városi alapítás, s amelyek már csak alkotmányuknál fogva is mentesek maradtak a legkárosabb külső befolyásoktól, s alapítójuk szellemében híven szolgálták Szűz Mária kultuszát. A nagy német kolostorok fegyelme és kultúrája tönkremegy a feudális harcok korában; St Gallen A XIII. században kb. 8 millió lakossal rendelkező Németország már nem játszotta korábbi vezető szerepét az európai politikában. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a német uralkodóknak nem sikerült kialakítaniok az öröklődő királyság intézményét s ennek hiányában nem tudták kifejleszteni a megfelelő központi hatalmat. A gyakran ismétlődő kettős királyválasztások csak növelték a belső zavarokat, a széthúzást, miknek következtében a király központi hatalma folytán gyöngült, a tartormányurak, s fejedelmek ereje pedig növekedett. Érthető ugyanis, hogy az egymás ellen küzdő királyok saját híveiket anyagi és jogi kedvezményekben részesítették, ami által a centrifugális erők gyarapodtak — a megerősödött fejedelmek viszont rajta voltak, hogy a király központi hatalma meg ne szilárduljon. Láttuk, hogy a Hohenstaufok éppen azért akarták meghódítani Itáliát, hogy annak segítségével erősíthessék meg hatalmukat Németországban. Törekvésük azonban sikertelennek bizonyult, sőt a dinasztia pusztulását vonta maga után. Az utána kialakult feudális anarchiát X. Gergely követelésére 1273-ban szüntették meg a választó fejedelmek, amikor a habsburgi grófot, Rudolfot ültették a királyi trónra. Rudolf és a különböző családokból származó uralkodó utódai úgy kívánták megalapozni dinasztiájuk jövőjét, hogy Németország területén növelték családi birtokaikat; de céljukat ők sem tudták elérni. Bajor Lajos a legnagyobb igyekezettel küzdött a Németországot és Itáliát is magába foglaló birodalomért. Bár ellenfelét, Habsburg Rudolf unokáját, Szép Frigyest 1322-ben legyőzte, uralmának XXII. János mégis ellentmondott. A francia, az avignoni pápa ugyanis azt állította, hogy mivel az 1314. évi választás nem volt egyhangú, a döntés joga őt illeti meg. Ezért 1323-ban fölszólította Lajost, hogy kiközösítés terhe alatt mondjon le trónjáról. Ö azonban nem mondott le, sőt 1327-ben Rómába ment, ahol ellenpápát választatott, aki — V. Miklós — 508