Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

őt császárrá koronázta. A harc XII. Benedek kormányzása alatt (1334—42) is folytatódott. Ám a német egyházi és világi fejedelmek rheinsi gyűlése 1338-ban kijelentette, hogy az általuk megválasztott német uralkodó a pápa közbejötte nélkül, közvetlenül Istentől nyeri hatalmát. Ha a pápa nem akarná őt császárrá koronázni, akkor azt bármelyik érsek vagy püspök megteheti. S ha valami okból nem lehetne Rómába menni, akkor a koronázás valamelyik toscanai városban is megtörténhetik. Noha emellett kora kiváló legista publicistái — a szenvedélyes páduai Marsilius, az angol ferences Occam Vilmos — is támogatták Bajor Lajos igényeit, VI. Kelemen kívánságára a német választó fejedelmek 1346-ban mégis elejtették a közvéleménnyel szembeszálló királyt s helyébe a luxemburgi származású cseh királyfit, Károlyt választották uralkodójuknak. IV. Károly (1346—78) föladta elődei sikertelen harcait mind itáliai, mind dinasztikus vonatkozásban. Bár 1355-ben császárrá koronázták, kijelentette, hogy a császárságot csupán dísznek és méltóságnak tekinti, nem pedig tényleges hatalomnak. A következő évben, 1356-ban kiadta azt az Aranybullát, mely a német trón betöltését 3 egyházi fejedelemre (a mainzi, a trieri s a kölni érsekre) és 4 világi fejedelemre (a rajnai palotagrófra, a szász hercegre, a brandenburgi őrgrófra s a cseh királyra) bízta. A választás érvényességét a szavazatok többsége biztosítja. Ily módon a császárság mentesült ugyan a pápaság befolyása alól, de vele együtt univerzális jellegét is elveszítette. A császár valójában már csak német király volt. Hasonlóképpen ezeknek a körülményeknek figyelembe vételével érthetjük meg, Németország sajátos belpolitikai alakulását is. Míg a XII. század végén 16 világi fejedelem volt, addig a XIV. század folyamán kb. 40-re emelkedett a számuk, amihez még kb. 90 egyházi fejedelemség, „Fürstentum" járult. Ezen — főleg a világi — fejedelemségek kialakulása nem ment természetesen, nem történt harcok nélkül. Főleg a királyválasztással kapcsolatos gyakori zavarok voltak alkalmasak arra, hogy egyes hatalmasabb urak királyaiktól területeket és jogokat szerezzenek, s hogy elnyomják gyöngébb szomszédaikat s azok birtokainak az elfoglalásával a magukét növeljék. így jöttek létre azok a kisebb-nagyobb területek, melyeken belül uraik, a Fürst-ök, a princeps-ek (a királyi közegek kizárásával) fejedelmi jogokat gyakoroltak: adót vetettek ki, katonaságot tartottak, igazságot szolgáltattak. Az egyházi, főleg a bencés fejedelemségek abban különböztek a világiaktól, hogy az ő területeik kevésbé alkottak összefüggő territóriumot — ami a különböző 509