Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

tel, mely fölött a főapát rendelkezik, a királyi főigazgató pedig mérsékelt fölügyeletet gyakorol. Ezekben a városokban a gimnázium mellett házuk és templomuk lesz a bencéseknek, hogy rendi szabályaiknak megfelelően élhessenek. Tevékenységük főcélja ugyan az ifjúság tudományos nevelése lesz, de — főleg Sopronban — segíteni fognak a hivő nép lelki gondozásában is. A főapátot ez alkalommal közvetlenül a király nevezi ki, a jövőben viszont a rendtagok által fölterjesztett 3 személy közül fog választani. A tihanyi, bakonybéli és dömölki apátokat a rendtagok ajánlása alapján a főapát nevezi ki s a király erősíti meg. A főapáti széket a király ugyanezen a napon kelt rendelkezése Novák Krizosztom bakonybéli apáttal töltötte be, aki 1792 óta a pécsi tankerület királyi főigazgatója volt. A rend visszaállításának és a főapát beiktatásának hivatalos aktusát gróf Kollonitz László kalocsai érsek végezte április 25én, mely nap azóta ünnepe a magyar bencés kongregációnak. A rend visszaállítása tehát megtörtént. A legföltűnőbb jelenség az egész aktusban az volt, hogy sem a visszaállításban, sem a főapát kinevezésében nem juttattak szerepet Rómának; még a bécsi nunciust sem vonták be az előzetes tárgyalásokba. Ruffo nuncius csupán a kész tényeket közölhette Consalvi államtitkárral. Amint korábban a rend eltörlését, úgy most annak visszaállítását és a főapát kinevezését is saját kizárólagos jogának tartotta a jozefinista kormányzat, mely nemcsak Ferenc, hanem V. Ferdinánd alatt is uralmon maradt. A magyar bencés kongregáció élete az ily körülmények közt s az ilv föltételek mellett történt visszaállítás révén — a múlthoz viszonyítva — jelentős változáson ment át. A szerzetesi élet elsőrendű célja, az önmegszentelődés, a tökéletességre való törekvés természetszerűleg érintetlenül maradt, a külső munkakör azonban majdnem teljesen új volt. Szt István bencései föladatukat a hithirdetésben, a magyarság keresztény hitre térítésében látták. Annak elvégzése után szinte egészen a belső, a monasztikus életbe vonultak vissza. A középkor közepe, a XIII. század eleje óta az állam és a társadalom a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban, általában a jogi életben vette igénybe segítségüket. A XVI. század elején Tolnai Máté főapát ismét a világtól elzárkózott kolostori élet felé irányította a fejlődés menetét. A XVII. és a XVIII. században a monasztikus gyakorlatok mellett a pasztorációs tevékenység foglalta le a bencések energiáját — de mellékfoglalkozásként megjelent már a nevelői-oktatói működés is Modorban, -871