Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

erkölcsi életét. A liberális-szabadkőműves kormányok javaslatára a király által kinevezett főpapok jórésze sem állott főpásztori hivatása magaslatán — nem tudta összetartani híveit, nem tudta irányítani papjai életét. A kor evilági szellemisége az anyagi javak gyűjtését, az élet élvezését tekintette céljának, ami természetszerűleg gyöngítette a lelki élet, az aszkézis vitalitását. A XX. század elején aztán ebben a tekintetben is észrevehető volt, hogy „fordul a szél". Akkorra már a francia és a német — a solesmesi és beuroni — bencések által propagált liturgikus mozgalom s az individualizmussal szembe helyezkedő kollektivizmus is nagy haladást tett. X. Pius, a „liturgikus pápa" a közösségi istentisztelet, a gyakori szentáldozás fontosságát hangsúlyozva igyekezett restaurálni az Egyház vallás-erkölcsi életét. Végül meg kell említenünk Rómának azt a reformáló törekvését is, mely a ferencesek után 1930 körül a tanító rendek fegyelmét is szigorította. A föntebbiekben vázolt politikai és gazdasági, világnézeti és vallás-erkölcsi eszméket, törekvéseket és viszonyokat szem előtt tartva térünk át hazai bencés életünk legújabb korszakának ismertetésére. A pannonhalmi bencés rend visszaállítása, a középiskolai oktatás és a pasztoráció vállalása A magyar szerzetes rendeket föloszlató II. József 1790-ben bekövetkezett halála után a bencések is remélték, hogy hamarosan visszakerülhetnek monostoraikba s folytathatják korábbi monasztikus életüket. A jóindulatú II. Lipót király (1790—92) föl is karolta az ügyet s annak megtárgyalását az országgyűlésre bízta, melyhez Somogyi főapát, Vajda tihanyi, Novák bakonybéli és Nemes dömölki apát is fölterjesztette monostora visszaállítására vonatkozó kérvényét. Az országgyűlés azonban nem ért rá vele foglalkozni, azért a „Deputatio Ecclesiastica" nevű bizottsághoz utalta azzal a meghagyással, hogy az 1792ben összeülő országgyűlés számára készítse elő azt. Bár közben, 1791-ben Lipót király elvben már visszavonta bátyja és elődje, II. József egyházellenes s így a bencés apátságokat megszüntető rendelkezéseit is — azok visszaállítása egyelőre még sem történt meg. Egyrészt ugyanis Lipót már 1792-ben meghalt, másrészt pedig ugyanakkor megkezdődtek a francia háborúk, melyek nemcsak a figyelmet, hanem a rendelkezésre -869