Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

vonatkozásait, az esetleges kihágásokat s azok orvoslását szabályozó jogot kodifikálják. Erre a célra 1904-ben egy biborosi bizottságot nevezett ki, melynek ügyvezető titkára Gasparri Péter c. érsek (1907 óta bíboros, 1914-től 1930-ig államtitkár) lett. A tulajdonképpeni munkát természetszerűleg a legkiválóbb egyházjogászok közül választott konzultorok végezték. Bastien Péter maredsousi bencés, a S. Anselmo egyik kánonjogásza azonban nemcsak mint konzultor, hanem Gasparrinak mintegy személyi titkára is tevékenykedett a Codex juris canonici (CJC) létrehozásában. Ám ez a szerep neki kevésbé felelt meg s ezért néhány év múltán a maga helyére neopresbyter tanítványát, a magyar Serédi Jusztiniánt ajánlotta Gasparrinak, aki azt el is fogadta. Serédi ebben a kettős minőségben 1908-tól kezdve három évtizeden át roppant jelentős működést fejtett ki. Egyfelől részt vett a kodifikálás rendes munkájában, másfelől Gasparri megbízásából összegyűjtötte azokat a régibb egyházi törvényeket, rendelkezéseket és döntéseket, melyek a CJC alapjául, forrásául szolgáltak. A 2414 kánonból ugyanis csak 7? rész volt forrás nélküli új alkotás, % rész viszont régibb törvényeken alapult. Amikor 1917-re elkészült a CJC s azt XV. Benedek pápa jóváhagyta és életbe léptette, kétféle kiadásban nyomtatták ki. A nagyobbik, a jegyzetes kiadásban 10 500 forrásra kb. 26 000 alkalommal történt hivatkozás, — s ezt a tudományos apparátust egyedül Serédi készítette. Mivel pedig ezen forrásokból kb. csak 4000 volt könnyebben elérhető helyen, 6465 viszont kéziratokban és már nehezen megtalálható kiadásokban pihent, azokat részben vagy egészben közel 8000 oldalon, 8 kötetben jelentette meg, mint az új kánonjog forrásait (Codicis juris canonici fontes) az 1923—38. években. A különféle indexeket tartalmazó IX. kötetben a hatalmas anyag tudományos és gyakorlati (pl. törvénymagyarázó) használatát könnyítette meg a szerző. Ennek megjelenése után, 1939. november 14-én XII. Pius pápa megbízásából Maglione bíboros államtitkár így írt az 1927ben bíborossá kreált Serédi Jusztiniánhoz: A Fontes IX. kötete „méltó koronája egy olyan műnek, mely örökre összeköti Eminenciád nevét azzal a nagyszerű vállalkozással, melyet a megboldogult X. Pius pápa gondviselésszerűen kezdeményezett, az Egyház Törvénykönyv kodifikálásával. . . Azok az évek és erőfeszítések, melyeket Eminenciád annyi buzgalommal és eredménnyel szentelt erre a munkára, ugyanakkor, amikor kivételes érdemet jelentenek Eminenciád eredményekben gazdag -862