Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

számát vesszük tekintetbe. 1880-ban ugyanis 2765, 1910-ben 6457, 1930-ban 9070, 1955-ben 11 476, 1965-ben pedig 12 070 volt a rendtagok száma. Bár ez jóval fölülmúlja a XVIII. század közepének létszámát, a lakosság száma azonban ebben az időben mégis sokkal nagyobb mértékben gyarapodott. A bencés szerzetesség szervezeti egységei a különböző színezetű kongregációk A bencés élet igazi, közvetlen otthonai az egymástól független apátságok. Láttuk, hogy az új bencés intézmények kezdetben csak „ház"-ak, vagy ,,cellá"^k voltak, melyekből idővel az alapító apátságtól függő „egyszerű perjelség"-ek lettek. Mikor aztán megerősödtek, „konventuális perjelség"-ékké függetlenültek, hogy végül apátságokká fejlődjenek. Bár a rendalapító Szt Benedek csak önálló apátságokra gondolt és csupán azokról rendelkezett — történetünk folyamán korán jelentkeztek egységesítő törekvések, mint az anianei Szt Benedeké és a clunyi apátoké. A XIII. század eleje óta a pápák is szorgalmazták az egyháztartományok kolostorainak közös káptalanjait. A XV. századi reformmozgalmak már kongregációk keretében valósultak meg s azok szervezését sürgette a trienti zsinat is. így történt, hogy a XVIII. században a bencés kolostorok többsége kongregációkban volt egyesülve, melyekben az egyes apátságok autonómiája kisebb-nagyobb mértékben érvényesült. Korunk ezeken az alapokon épített tovább úgy, hogy ma minden bencés kolostor valamelyik kongregációhoz tartozik — kivéve néhányat, melyek közvetlenül a Szentszék joghatósága alatt állnak. A kongregációk viszont kapcsolatban, „testvéries szövetség"-ben vannak egymással s a bencésf szerzetesség ilyen értelmű egységét a római abbas primas reprezentálja. A kongregációk létesítésében általában ia nemzeti, illetőleg az állami elv uralkodott, ami természetes volt abban a korban, melyben a nacionalizmus és az etatizmus eszméje oly nagy szerepet játszott. Ez az elv azonban nem valósult meg annyira, hogy egy-egy állam összes bencés kolostorai egy és ugyanazon kongregáció tagjaivá lettek volna s úgy sem, hogy egy kongregációnak csupán egy állam területén lettek volna kolostorai. S azt is megjegyezzük, hogy a XIX. század elején oly virágzó spanyol és portugál bencés szerzetesség korunkban nem alkotott nemzeti kongregációt, hanem másokban helyezkedett el. Az olasz cassinói kongregáció Napóleon bukása után a régi -830