Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

sem tudták eléggé segíteni. Vietnamban a francia Pierre-quiVire alapított két házat, a dalatit és a thien-anit. Indiában a belga St André szervezte a siluvaigirit 1952-ben. A fejlődés szempontjából örvendetes jelenség, hogy a két utóbbi konventnek nagyszámú bennszülött növendéke van. Világkörüli utunkon végre elérkeztünk Ázsia délnyugati részére, a Szentföldre, honnét százados virágzás után a XIII. században tűnt el a bencés szerzetesség. 1899-ben két francia bencés a jeruzsálemi francia katolikusok lelki gondozására vállalkozott; ők aztán az Olajfák hegyén szerveztek perjelséget, mely azonban az 50-es években föloszlott. 1906-ban a beuroniak a Sion-hegyen építették föl Dormitio-kolostorukat, mely 1926ban vált apátsággá. Befejezésül megemlítjük még, hogy korunkban (1893-ban, illetőleg 1933-ban) két olyan kolostor is létesült Rómában, melynek van ugyan apátja, de saját konventtel, növendékséggel és noviciátussal nem rendelkezik. Az egyik a bencés szenzetesség központi tanulmányi háza, az új S. Anselmo, melynek élén az abbas primas áll, tanárai és növendékei pedig a legkülönbözőbb kolostorok tagjai közül kerülnek ki; a másik a S. Girolamo, melynek szerzetesei általában a luxemburgi Clervaux konventjéhez tartoznak és a Szt Jeromos-féle latin Szentírás-fordítás, a Vulgata eredeti szövegének helyreállításán dolgoznak. A „Süccisa virescit" számok tükrében Az eddig mondottakra gondolva látjuk, hogy igaznak bizonyult a „Succisa virescit" jelmondat nemcsak Montecassino, hanem az egész bencés szerzetesség történetében is. A XVIII. század közepének kb. 800 kolostorában élő közel 10 000 bencése Napóleon bukása idejére (1814) szinte teljesen eltűnt. A következő években és évtizedekben történtek ugyan újjászervezési kíséreletek, de azok csak kevés, illetőleg átmeneti jellegű sikerrel jártak. Az egyenes vonalú, folyamatos fejlődés a XIX. század utolsó tizedeiben indult meg s az tart napjainkig. Ennek méreteit és arányait szemlélhetjük, ha — az előző oldalakon mondottakat összegezve — számszerűsítjük a fejlődés adatait.; Eszerint 1880-ban — amikor nemcsak Szt Benedek születésének 1400 éves jubileumát, hanem rendje újjászületését is első alkalommal ünnepelték együtt a Montecassinón összegyűlt apátok — már ismét 107. 1910-ben 156, 1930-ban 187, 1955-ben 205. 1965-ben 255 kolostort népesítettek be a bencések. Az apányok azonban még kedvezőbben alakulnak, ha a szerzetesek