Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

politikai viszonyoknak a hatása természetszerűleg érezhető volt az egyházi és a bencés életben is. A Bonaparte József által megszüntetett szerzetesség nagyobb részét VII. Ferdinánd visszaállította, de azok felét a forradalom ismét föloszlatta, az 1823-ban visszatért király viszont újra restauráltatta. Bár ez a létbizonytalanság is sokat ártott a szerzetességnek, a nagyobb baj mégis VII. Ferdinánd 1833-ban bekövetkezett halála után jelentkezett. Mivel a trónt a király leányával, Izabellával szemben a király öccse, Don Carlos igényelte magának, 1840-ig polgárháború dúlt az országban, melynek győztese végül is Izabella és pártja lett. Izabelláéknak azonban már 1835-ben pénzre volt szükségük, s ezért azzal az ürüggyel, hogy a szerzetesek Don Carlos hívei és a törvényes rend ellenségei, vagyonukat szekularizálták, kolostoraikat lefoglalták. így semmisült meg a nemrég még 65 apátságból álló két régi spanyol kongregáció is; a kolostorinak 150, a valladolidinak 1450 tagja vált otthontalanná. Egy részük kegy díj at kapott, mások közös otthonokban, illetőleg plébániákon vagy iskolákban nyertek elhelyezést. A pusztító vihar elvonulása után először Montserrat adott életjelt magáról, ahol 1844-ben kezdődött meg a bencés élet. Később, mikor Izabella fia, XII. Alfonz (1874—85) újra államvallássá tette a katolicizmust, Silos és Samos, majd Valvanera szervezte újjá konventjét. 1903-ban az oda menekült francia belloci bencések létesítették a lazcanói perjelséget, mely 1943ban önállósult. Legújabb alapítás Santa Cruz és Leyra apátsága. Bár ezeken kívül van még néhány függő perjelség (Madrid, El Paular, Estibaliz) — ez az állapot csak emléke, halvány árnyéka a spanyol bencés múlt nagyságának. Legújabbkori életüket az 1936-tól 1939-ig tartó polgárháború zavarta meg, mely élesen rávilágított arra, hogy a katolikus Spanyolországban erős társadalmi hasadás van. Az állam és az egyház egyaránt súlyos föladatokkal áll szemben; az egyház láthatóan a társadalmi haladás mellett foglal állást. Portugáliában tán még nagyobb zavarokat okoztak azok a politikai harcok és forradalmak, melyek szinte az egész XIX. századon végig vonultak. 1821-ben ugyan restaurálták a régi dinasztiát, de 1833 óta már liberális-szabadkőműves politikusok irányították az ország életét. Az ő hatásukra 1834-ben ott is megtörtént a szerzetes rendek eltörlése, minek következtében 23 bencés kolostor semmisült meg. Az új élet kialakítására az eredetileg portugál alapítású rio-de-janeirói apátság egyik tagja, Anorim János vállalkozott. A cucujaesi kolostort 1875-ben szervezte meg, a singevergai pedig 1892-ben jött lét-814