Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

A nacionalizmus erősödése elsősorban azáltal érintette az Egyházat, annak központját, hogy az olasz nemzeti öntudat a XIX. század közepe óta mind erősebben követelte az „Italia unita" megalkotását. S mikor az évtizedes küzdelmek után 1870-ben megvalósult, az olasz királyság fővárosává az egyházi, nemzeti és kulturális szempontból egyaránt dicső múlttal rendelkező Rómát tették. IX. Pius pápa (1846—78) és 3 utódja nem ismerte el az Egyházi Állam megszüntetését, s a Vatikánba zárkózva, mint annak „foglya" irányította az Egyház életét. 1929-ben aztán XI. Pius az akkori olasz állammal rendezte a „római kérdés"-t s létrehozta a parányi terjedelmű, de független Vatikán-államot. A földuzzadt nemzeti önérzet és a vallásellenes korszellem a XIX. században is sok súrlódási jölületet hozott létre társadalmak és Egyház között; de ezekből a súrlódásokból nagy erkölcsi energiák is fakadtak. Amikor ugyanis az Egyház elveszítette Rómát és világi hatalmát, ugyanakkor az I. vatikáni zsinat kimondotta, hogy az Egyház csalatkozhatatlan tanítása és legfőbb kormányzása a pápát illeti. Ezen dogma kihirdetése által a pápai tekintély és hatalom eljutott fejlődése legmagasabb fokára. Az előző századokban oly sok problémát okozó zsinati eszme s a febronianizmus, gallikanizmus és más nemzeti egyházi törekvések ezzel talajukat veszítették, az Egyház egysége teljessé, a pápa és a főpapság kapcsolata közvetlenné, szorossá vált. Egyrészt ugyanis a pápa akadály nélkül állíthatta az erkölcsileg és szellemileg kiváló személyeket megfelelő helyekre, másrészt a püspökök is világosan látták, hogy eredményes munkát csak a pápasággal karöltve végezhetnek. S az is javára vált a lelkek üdvének, hogy az állami funkcióktól és a nagybirtokok kormányzásától mentesített püspökök immár teljes energiájukat hívőik szolgálatára szentelhették. A XIX. század második fele óta ily körülmények közt fejtette ki az Egyház azt a nagyszabású működést, mely nehéz körülmények közt is a hitélet elmélyülését, a pápai tekintély növekedését, a katolicizmus fejlődését eredményezte. IX. Pius az I. vatikáni zsinat megszervezője, szembefordult a racionalizmus és liberalizmus túlhajtásával, a pantheizmussal, indifferentizmussal. 1864-ben adta ki azt a Syllabus-1, melyben körvonalazta és elítélte azokat. Utódja, XIII. Leó (1878—1903) meg volt győződve az igazság erejéről és attól nem féltette az Egyházat. Annak tudatában kötötte azokat a konkordátumokat, melyek által az egyes államokkal külön-külön -811