Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

sadalmi szabadságjogok is mindjobban igyekeztek érvényesülni. A párizsi 1830., majd az 1848. évi forradalom eszméi tovább terjedtek Bécsbe, Berlinbe, Budapestre, Prágába, Rómába, Milanóba s mindenütt a népképviseleti parlament és a neki felelős minisztériumok megalakítását, s a polgárság uralmát követelték. A század szellemisége fölött a liberalizmus vált uralkodóvá, mely szabadságot hirdetett népek és egyének, társadalmi osztályok és közületek számára. Kívánta a gondolat, a szó, a sajtó szabadságát — ami aztán a folyóiratok és újságok, színházak és mozik révén csakhamar az individualizmus végső kifejlését valósította meg. Ugyanakkor abban is ragaszkodott a fölvilágosodás eszmevilágához, hogy tudatosan elfordult a természetfölöttitől s minden törekvése a földi élet lehető kényelmes berendezésére irányult. Jellegzetes tudománya a technika, embereszménye a „homo oeconomicus", a gazdasági ember lett. Az Egyházat halódó intézménynek tartotta, transcendens világnézetét pedig korszerűtlen fölfogásnak. A század közepe óta uralomra jutott liberális kormányok a szabadkőművesség eszméit képviselték s ezek értelmében — főleg a latin, de a germán államokban is — az Egyház és intézményei (szerzetesrendek, iskolák, egyesületek, közjóléti szervezetek) megsemmisítésére törekedtek. A XX. század elejére azonban a liberalizmus is elvesztette vonzó erejét és uralkodó jellegét. Az immanens világnézet természetes ható ereje, a féktelen önzés, a kapitalizmus „szabad verseny"-e nemzetközi tekintetben kialakította az imperializmust, mely okozója lett a világháborúnak. Am a liberalizmus és szülője, a szinte korlátlanná vált individualizmus belpolitikai szempontból is válságba jutott s ezért az I. világháború után több országban áttértek az úgynevezett „tekintélyi" alapra épített és a nemzeti kollektivizmus irányelveit valló államrendszerek alkalmazására. De más vonatkozásban sem tudta kielégíteni a folyton fokozódó igényeket a liberalizmus. A polgári társadalom önző világnézetét és életmódját a XIX. század közepe óta támadta Marx Károly, mint a mindjobban többséggé kibontakozó munkásság érdekeinek képviselője. Ő és követői az osztálynélküli társadalom és köztulajdon kialakítását tűzték maguk elé célul, ami 1917 óta meg is valósult a Szovjetunióban, a II. világháború után pedig különböző fokozatokon valósulóban van majdnem minden kontinensen. Vajon milyen volt az Egyház helyzete az eszmék, törekvések és események e pluralisztikus hálózatában? -810