Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

Bencések a hitbuzgalmi irodalomban A XVII. és a XVIII. századi magyar bencések eszménye a jellegzetesen vallásos, az igazi szerzetesi élet volt. Ezt láttuk a napjuk jórészét kitöltő liturgikus és pasztorációs tevékenységükön s ezt szemlélhetjük az irodalmi alkotásaikon is. A XVII. század ebben a tekintetben is igen szegényes. Nyomtatásban csupán Czencz Román Szt Benedek keresztjével kapcsolatos fordítása jelent meg 1668-ban: Ereie és Haszna Szent Benedek Pátriárka Keresztinek vagy ereklyéinek, és Azon lévő bötüknek magyarázattya. Magyaról fordíttott. Az előttem iárók engedelmeböl. A Regula magyar fordítása — Szent Benedek Pátriárchának Regulája. Iratot Christus Urunk Születése után 1689. Esztendőbe — éppúgy csupán kéziratban maradt ránk, mint Miskóczy Bernát 1658/60. években készített „Thesaurus Spiritualis"-a. Pedig az utóbbi mű, mely a szentírás, az egyházatyák s a magyar szentek legendái alapján kb. 2000 idézetben állította össze a lelki élet legfontosabb igazságait és legszebb gondolatait, nyomtatott formában nagy jelentőségre juthatott volna a magyar aszketikus irodalomban. A XVIII. század viszonylag már gazdag volt irodalmi termelésben, melynek munkásai főleg a főiskola tanárai közül kerültek ki. Ám az ő alkotásaik is — bencés nyomda, anyagi eszközök hiányában — túlnyomó részt csak kéziratban maradtak fönn. A leggazdagabb irodalmi működés Vajda Sámuel nevéhez fűződik, aki 15 éven át pannonhalmi tanár, 35 évig tihanyi apát volt. Könyvei életének utolsó szakaszában jelentek meg. A mi Urunk Jézus Krisztusnak élete c. művét 1772/74-ben adta ki 3 kötetben. Az evangéliumok alapján készült munka célja nem annyira tudományos, mint inkább vallásos volt, mely mint elmélkedő könyv a lelki élet elmélyítésére törekedett: „inkább a Kristus életében gyönyörködjenek az olvasók, mint az Argenis, Telemákus, vagy Trója veszedelme meséiben, amik csak elmésen gondolt regék és álomban látott vitéz cselekedetek, de nem igazak." 1782-ben közzétette „Szűz Szt Margit Asszonynak, IV. Béla király leányának, Szt Domonkos szerzetbéli apátzának régi magyarsággal Íratott életé"-t, 2 év múlva pedig VI. Pius pápa magyarra fordított imádságos könyvét. Élete vége felé, 1792-ben „A megditsőült szenteknek, jelesül pedig a boldog Szűz Máriának tiszteletéről" szóló könyvét jelentette meg. Megható hattyúdalának a fohászkodása: „Vedd jó néven, Uram Jésus e kiske irást, mellyet szerzettem, hogy Szent Anyádnak tisz-799