Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

tek, ájtatosságot vezettek, keresztény tanításokat és szentbeszédeket, ,,postilla"-kat olvastak föl papnélküli templomokban. A bátor föllépés és jó előadás elsajátítására hasznos eszköznek bizonyultak a színi előadások is, minek nyomait Pannonhalmán szintén meg lehet találni. 1695-ben a honfoglalást, Árpád és Szvatopluk küzdelmét dramatizáltak „comedia" formájában, minek megtekintésére a Győrött lakó Lendvay főapát is megérkezett. A filozófia elvégzése után — néha egy kis megszakítással — a teológián folytatták tanulmányaikat a növendékek. Ezeket leginkább Nagyszombatban, ritkább esetekben Salzburgban vagy Bécsben végezték. A nagyszombati, majd á salzburgi egyetemen képzett, aztán a pannonhalmi filozófián tanárkodó Karner főapát azonban a hittudományi kurzust is ki akarta fejleszteni Pannonhalmán. Ehhez a bajor mallersdorfi apátság tagjának, Wenzl Alfonznak a támogatását vette igénybe, aki fiatalon a bajor bencések tanulmányi házában tanárkodott, pannonhalmi működése után pedig a salzburgi egyetem neves professzora lett. A teljesen kiépített főiskola 1702-ben kezdte meg munkásságát, amikor Resch egyik első tanítványa, a fiatal Laurencsics Anzelm lett a filozófia tanára, a teológián pedig Wenzl Alfonz mint „professor primarius" mellett Haasz Ámánd „professor secundarius"-ként dolgozott. A filozófia 2, a teológia 3—4 évig tartott. Wenzl, a „professor matutinus" délelőtt tanította a biblikumot és a dogmatikát, Haasz, a „professor pomeridianus" délután magyarázta az erkölcstant és az egyházjog tételeit. A tanítás módszere a filozófián és a teológián az volt, hogy a tanár a letárgyalt anyag lényegét kérdés-felelet alakjában tollba mondta s a növendékek az így készült jegyzet alapján rögzítették azt. Ez látható Szabó Ágoston följegyzéseiből, melyeket Haasz Ámánd 1706/7-ben tartott erkölcstani előadásairól készített. A disputák ezek után természetesen nemcsak a bölcselet, hanem már a hittudomány kérdéseire is kiterjeszkedtek. 1704-ben nyomtatásban is megjelentek azok a hittudományi tételek, „Theoremata Theologica", melyeket Wenzl professor primarius irányítása mellett 7 pannonhalmi teológus védelmezett. A vitatkozásban opponáló ellenfelek a különböző szomszédos (a győri jezsuita, ferences, domonkos, karmelita, a komáromi kapucinus, a pápai pálos, a zirci ciszterci) teológiai intézetek tanárai közül kerültek ki, de maga Sajghó főapát is szívesen adott föl nehézségeket. 50* 787