Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

ben Pannonhalmán is a Breviárium Monastico-Benedictinupi-ot vették használatba, melyhez megfelelő magyar vonatkozású „Proprium"-ot készítettek. A Lendvay főapát által 1693-ban kiadott Proprium szerint a magyar szenteket (Erzsébetet kivéve) nyolcaddal ünnepelték, miként a Szeplőtelen Fogantatást is. Ezeken a liturgikus imádságokon és cselekményeken kívül egyéb ájtatossági gyakorlatokat is végeztek Pannonhalmán. A köznapi zsolozsmák után Ambrosius Pannonius ,,Cursus"-a szerint elmondták Szűz Mária ojjiciumának megfelelő részét. A húsvéti idő kivételével hetenként — hétfőn vagy az utána következő első köznapon — megtartották a halotti zsolozsmát. A Completorium után a lorettomi litániát imádkoztak, ebéd után a Miser ere-zsoltár mondása közben vonultak a kórusra, ahol szentségimádást végeztek. Mint magyar specialitás a XVIII. században jelent meg a miserere-ájtatosság, melyet a nagyböjt hétfőin, szerdáin és péntekein tartottak. A kórusi kötelezettség alól egyesek (tanárok, szónokok) gyakrabban kaptak fölmentést; a laikus testvérek rózsafüzért imádkoztak helyette. A magyar bencések azonban nemcsak liturgikus, hanem aszketikus szempontból is folytatni kívánták őseik hagyományait. A klauzúra szabályát szigorúan vették s azt a bejövetelre és a kimenetelre egyaránt alkalmazták. Ha valaki elhagyta a monostort, kísérő társat kellett magával vinnie. A szoros értelemben vett szilenciumot a Completoriumtól a Capitulum befejezéséig számított éjjeli órákra értelmezték; de vigyáztak arra, hogy nappal se zavarják fölösleges beszélgetésekkel, cellákban való látogatásokkal a dolgozó és tanuló rendtársakat. Hasonlóan nagy gondot fordítottak a szegénység megtartására. A „Charta caritatis" rendelkezése szerint a perjel az alperjellel együtt leltárt készített a sekrestye s az ebédlő fölszereléséről s azt ellenőrizte s a fölösleges dolgokat eltávolította. Utazás után az atyák és a testvérek elszámoltak a kapott pénzről, a maradékot visszaadták. A magántulajdont semmiféle formában sem tűrték. Időközönként a perjel vizsgálatot tartott a cellákban s a proprietariusokat — előzetes figyelmeztetés után — nagycsütörtökön a főapát ünnepélyesen kiközösítette. Ha valakiről a halála után vették észre, hogy magántulajdont rejtegetett, azt kizárták a monostor lelki közösségéből és nem miséztek, nem imádkoztak érette. Sajghó és Somogyi főapátsága idején azonban már nem értelmezték ily szigorúan a „paupertas" fogalmát — a rendtársak bizonyos költőpénzzel rendelkeztek s egyes szükségletekről maguk gondoskodtak. Természetes, hogy az engedelmesség fogadalmának és eré-783