Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

hogy az ellenőrző joghatóságot is ők gyakorolják fölöttük. A győri és a veszprémi püspökökkel szemben a főapátság és a bakonybéli apátság plébániáin meg is őrizték főpásztori jurisdikciójukat, a többi apátságok plébániáin viszont a megyéspüspökök gyakorolták azt. 1782-ben a helytartótanács, a magyar kancellária és az államtanács többségének véleménye alapján II. József úgy döntött, hogy a pasztorációban részt vevő bencéseket ne a főapát, s ne az arra törekvő győri püspök, hanem Pannonhalma exemptiójára való tekintettel az esztergomi érsek, illetőleg annak a bizottsága vizsgáztassa. A főapátság Szt Istvántól kapott „nullius"-kiváltságát szintén sokszor támadták az esztergomi érsekek, mert úgy vélték, hogy azt a trienti zsinat megszüntette. Igyekezetük azonban mindaddig sikertelen maradt, míg a bécsi udvarban is uralomra nem jutott a Róma-ellenes febronianizmus episzkopalista eszméje. Annak alapján kényszerítette Mária Terézia Somogyi Dániel főapátot 1778-ban, hogy mondjon le közvetlen Róma-kapcsolatáról és ismerje el maga fölött az esztergomi érsek joghatóságát. A föntebb említett lelkészvizsgáztatás problémáját is ezen fölfogás értelmében oldották meg 1782-ben. Az új élet alapvetése osztrák mintára; annak liturgiája és aszkézise Pálffy Mátyás — mint már említettük — megfogadta Wolfradt Antalnak, hogy a magyar bencések életformáját az osztrák kongregáció statútumai alapján fogja kialakítani. Az ő rövid, alig 8 évig tartó kormányzását azonban főleg a megélhetésért, az anyagiakért folytatott fáradozás foglalta le s ennek következtében sokat volt távol apátságától. Ezért a konvent életét inkább a perjel, Magger Piacid irányította, aki aztán mint főapát 20 éven keresztül folytatta azt. A korszakunkat jellemző monasztikus élet alapjait igazában ő rakta le. Még perjel korában ő vásárolta Bécsben azokat a szertartáskönyveket (2 missalét, 1—1 gradualét és antifonalét), melyek árát Veresmarty Mihály pozsonyi kanonok térítette meg, s amelyek a pannonhalmi liturgia alapját alkották. Ez az osztrák-német színezet némileg még erősödött a következő évtizedekben a magyar bencésség arculatán. A növendékek jórésze ugyanis — főleg a XVII. század folyamán — a salzburgi egyetemen szerezte teológiai műveltségét s az ugyanazon Monarchia keretében élő osztrák és magyar bencések közt eleven kapcsolat alakult ki. Ez abból is látható, hogy a XVIII. század közepén Pannonhal-781