Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

gyar bencés életet az osztrák kongregáció statútumai értelmében fogja kialakítani. Ezek után, 1639. január 5-én megkapta a pannonhalmi főapátságra szóló királyi kinevezést, majd Wolfradttól az apáti benedictiót. A kinevező oklevél hangsúlyozta, hogy miként alapításuk után a pannonhalmi bencések a magyar nép megtérítésében látták legfőbb hivatásukat, úgy most visszaállításuk után legyenek rajta, hogy a hitétől elpártolt magyarság visszatérjen ősei vallására. Más apátságok visszaszerzésének problémái; a „fiókapátságok" Pálffy Mátyás főapát 1639—47) 10 rendtaggal kezdte meg a szerzetesi életet Pannonhalmán. Mivel látta, hogy sokkal több ifjú, szerzetes és világi pap szeretne bencés lenni, mint amenynyit a szűkös anyagi viszonyok közt élő Pannonhalma fölvehet, az 1510-es években kialakult magyar bencés kongregáció elnökeként rajta volt, hogy minél több apátságot visszaállítson eredeti hivatásába. A bakonybéli és a dömölki fiókapátságoknak, illetőleg azok javainak birtokba vétele nem okozott nagyobb nehézséget, mert Pannonhalma reájuk vonatkozó jogát a kommendátorok a konvent megszűnése után is fönntartották. A lébényi, szkalkai és tihanyi apátságok megszerzésére irányuló törekvése azonban nem sikerült, mert akkorra már meghalt a bencés érdekek erőteljes képviselője, Wolfradt hercegpüspök, a kamara elnöke. — Lippay György érsek (1642 66) — pedig a jezsuitákat kivéve, minden szerzettel szemben ellenséges érzülettel viseltetett. Hasonlóképpen idegen kezekben maradt a korábban Pannonhalma kegyurasága alá tartozó Telki és Béla is, melyeket aztán mint címzetes apátságokat szoktak adományozni a későbbi főapátok. A restauráció sikeres továbbfejlesztésére az ország fölszabadításakor nyílt kilátás. Amikor 1687-ben összeült a pozsonyi országgyűlés, hogy a Habsburgok férfi-ágát Magyarország örökös királyának ismerje el, Lipót király egyik befolyásos embere, Ottó banzi bencés apát azt ajánlotta Simoncsics Gellért főapátnak (1684—88), hogy nyújtson be kérvényt az uralkodóhoz és a rendekhez, melyben a fölszabadult területeken fekvő apátságok visszaállítását kéri. A folyamodvány számára Ottó apát megnyerte a király és az országgyűlés jóindulatát s az el is fogadta az indítványt a kamara azon hozzáadásával, hogy a főapát bizonyos mérsékelt összegű „fegyverváltság"-gal járuljon hozzá a kincstár terhei csökkentéséhez.