Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

gatója, Wolfradt Antal kremsmünsteri apát, az osztrák bencés kongregáció elnöke és bécsi hercegpüspök tudomására hozta és kérte, hogy szerezze meg számára a pápa és a király hozzájárulását. Hasonló céllal és kéréssel fordult a befolyásos bécsi püspökhöz Draskovich György győri püspök is, aki megírta, hogy Pannonhalma még mindig el tudna tartani 25 szerzetest s ő maga is szívesen sietne segítségére. Wolfradt mindkét esetben megnyugtató választ adott s Pázmány Péter esztergomi érsekkel is közölte, hogy Himmelreich halála után kívánatosnak tartja a bencés élet megindítását Pannonhalmán. Az egyébként nagyérdemű Pázmány azonban egész életén keresztül annyira harcos jezsuita maradt, hogy a kevésbé aktív monasztikus életet alig tudta értékelni. Ezért ő a győri jezsuiták törekvését támogatta, akik a lébényi apátság után a pannonhalmi javakat is szerették volna megszerezni kollégiumuk számlára. De Belecius Péter győri jezsuita rektor vezetésével nemcsak ők fordultak ily értelmű beadvánnyal a királyhoz, hanem egyes világi papok is kifejtették, hogy Pannonhalma sokkal inkább megfelel Szt Istvántól eléje tűzött föladatának, ha javait nem bencés szerzetesek, hanem az élettel szorosabb kapcsolatot tartó világi papok hasznosítják a haza javára . . . A döntés ideje 1637-ben érkezett el, amikor Pázmány Péter után meghalt Himmelreich György is. Wolfradt Antal mindenekelőtt az új uralkodó, III. Ferdinánd (1637—57) jóindulatát biztosította, aztán pedig a pozsonyi országgyűlés vezetőségét nyerte meg az ügy számára. Az országgyűlés magáévá is tette az indítványt azzal a föltétellel, hogy a főapátok mindig magyar származásúak legyenek. Ez után az érdemi döntés után a személyi kérdés okozott problémát. Mivel Wolfradt a külföldi, az osztrák kolostorokban nem talált olyan magyar származású bencést, akire nyugodtan rábízhatta volna az újjászervezés nagy körültekintést igénylő munkáját, a heiligenkreutzi ciszterci apátság magyar perjelét, Pálffy Mátyást állította előtérbe. Az ő kinevezésének viszont szükséges előföltétele volt, hogy — miként 1613-ban a szintén heiligenkreutzi ciszterci Wolfradt is tette — átlépjen a bencés rendbe. Mivel az ezzel kapcsolatos római dispenzáció sokáig késett, a király mint adminisztrátort bízta meg 1638. április 28-án a panonhalmi ügyek vitelével. Mikor aztán megérkezett a pápai engedély, december 8-án Pálffy Bécsben a melki bencések kápolnájában Wolfradt apát, kongregáció-elnök kezébe letette a bencés fogadalmat és kijelentette, hogy a ma-770