Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

egység is; a század végére a magyarság többsége elpártolt az Egyháztól, protestáns lett. Az Egyház a királyi, a török, s az erdélyi területeken egyaránt legyőzöttnek látszott. A két utóbbi részen a hierarchia teljesen fölbomlott, de Habsburg-Magyarországon is vészes hiányok mutatkoztak a papság soraiban. Az egykor virágzó szerzetesi életnek már szintén csak emléke élt. A bencéseken kívül a ciszterci, premontrei, domonkos kolostorok is lakatlanul omladoztak, illetőleg elpusztultak vagy katonák tanyáztak bennük. A pálosoknak néhány konventje tengette életét s a ferenceseknek is csupán 6 zárdája működött — nagyobbrészt a nyugati határok mentén. Ezek a szomorú viszonyok a XVII. század eleje óta kezdtek megváltozni. A török hatalom a tizenötéves háború (1591— 1606) óta már nem tudott jelentősebb hódításra szert tenni; terjeszkedő képessége elérte határát. A harmincéves háború (1618—48) miatt azonban a Habsburgok sem törekedtek az ország fölszabadítására s így a hatalmi viszonyok évtizedekre megmerevedtek. Mikor aztán a török 1664-ben újra támadólag lépett föl, a szentgotthárdi csatában már vereséget szenvedett — ami két évtized múltán megismétlődött. 1683-ban ugyanis Bécset fogta ostrom alá a török, ahol a támadóból hamarosan csatát vesztett menekülő lett. Ennek volt a következménye, hogy XI. Ince pápa a következő évben létre hozta Lipót császár, Sobi esky lengyel király és Velence szövetségét, a „Szent Ligá"-t, mely néhány év leforgása alatt szinte egész Magyarországból kiűzte a törököt, aki az 1699-ben kötött karlóczai békében csupán és egyelőre a Temesközt tarthatta meg birtokában. Hasonlóan nagyarányú változások történtek a XVII. század folyamán a magyar belpolitikában és a vallási viszonyokban is. Hogy a század elején még mennyire protestáns volt a magyar főurak és a köznemesség többsége, az abból is látható, hogy egymásután protestáns nádorokat választottak Illésházy István, Thurzó György és Szaniszló személyében. A katolikus restaurációt a konvertita Forgách Ferenc nyitrai püspök, majd esztergomi érsek (1607—15) indította meg. Több helyre — pl. Nagyszombatba — jezsuitákat telepített s közülük választotta első munkatársát, a szintén konvertita Pázmány Pétert, aki 1616-ban utóda lett az érseki széken. Pázmány saját fegyverüket fordította a. protestánsok ellen, amikor a „cuius regio — eius religio" elve alapján jogosnak tartotta, hogy továbbra is a földesurak határozzák meg templomaik jellegét, papjaik személyét s ezáltal jobbágyaik vallását. Személyes ráhatása, főúri körökben kifejtett missziós tevékeny-764