Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

Bár azt, hogy fogadalmat csak érett megfontolással, a 25. életév után lehet tenni, már Mária Terézia elrendelte 1770-ben, a szerzetesség ellen való föllépés II. József nevéhez fűződik, öt ebben a tekintetben is racionalizmusa irányította. Annak alapján értékelni tudta a papság fölvilágosító és pasztoráló munkáját, a szerzetesség szociális-karitatív és kulturális működését, de nem tudta fölfogni a kontemplativ és a monasztikus élet értelmét és hasznosságát. Mint a fölvilágosodott abszolútizmus képviselője és a „jus maiestaticum circa sacra" tulajdonosa föladatának tartotta, hogy alattvalóinak nemcsak anyagi, hanem szellemi, sőt lelki javáról is saját belátása szerint gondoskodjék. Ennek során 1781-ben eltörölte a szemlélődő rendeket, mert „azok az emberiségnek és a polgári társadalomnak semmi hasznot sem hajtanak". Aztán megállapította, hogy a fönnmaradt kolostoroknak hány lakója lehet, s az összes szerzeteseket függetlenítette külföldi fölsőbbségüktől, 1782-ben pedig összeíratta azok anyagi javait. S mivel úgy látta, hogy egyes kolostorok fönntartása részben foglalkozásuk, részben szűkös anyagi körülményeik miatt nem felel meg az államrendnek, a Staatsraisonnak, azokat is föloszlatta. Az osztrák kolostoroknak körülbelül l/

3 része szűnt meg. Az első föloszlatott bencés apátság a híres zarándokhely, Mariazell volt, melyet aztán a karinthiai Szt Pál, Mondsee, Lambach, St Lambrecht, Garsten s más, összesen 12 osztrák s kettő kivételével az összes cseh kolostor követett. De II. József egyébként is beavatkozott a bencések életébe s egyáltalán nem úgy, hogy azok lelkiségét emelte volna. 1783ban megszüntette a házi stúdiumokat s elrendelte, hogy a püspökségek után a szerzetes rendek is az államilag irányított és ellenőrzött központi szemináriumokban neveltessék és képeztessék növendékeiket. 1786-ban eltiltotta az ünnepi zsolozsmák tartását, 1789-ben pedig azt, hogy asztali olvasmányként Szt Benedek regulája vagy rendi konstitúciók szerepeljenek. Ugyanakkor a klauzúrát fölfüggesztve, szabad ki- és bejárást engedett a szerzeteseknek. Anyagi vonatkozásban azáltal nehezítette meg II. József a fönnmaradt apátságok életét, hogy nagy járulékokat vetett ki rájuk, pl. Kremsmünsterre, St Blasienre, Wiblíngenre, hogy azokkal a templomok, plébániák fölállítását és fönntartását szolgáló „Cassa parochorum"-ot, illetőleg a Vallásalapot támogassák. Utódai viszont a már meglevő iskolák után újabb gimnáziumokat bíztak rájuk, hogy azokat — állami támogatás nélkül — megfelelően képzett bencés tanárokkal lássák el. -759