Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

az utánpótlási nehézségek miatt a megmaradt konventek is mindjobban elnéptelenedtek, illetőleg elöregedtek. A következő két évtized alatt létszámuk 24%-kai apadt s ezek 45%-a 50 éven fölüli bencésekből állott. A voltaireianizmus és szabadkőművesség Bécsben; II. József kolostorokat oszlat föl A Bourbon-kormányok példáját buzgón követték Bécsben is. Bár Mária Terézia még hithű katolikus uralkodó volt (1740— 80), az általa 1760-ban létrehívott államtanács tagjai — az 50-es évek párizsi osztrák követével, Kaunitz herceggel az élükön — már nagyobbrészt voltaireiánus és szabadkőműves eszmék alapján dolgoztak. Fia és utódja, II. József (1780—90) aztán egyénileg is hasonult hozzájuk s mint „filozófus" császár, mint „fölvilágosodott' abszolutista a racionalista és utilitarista elvek értelmében igyekezett kormányozni. A kor egyházpolitikájának, a „jozefinizmus"-nak az irányításában az államtanácson kívül a szintén 1760-ban létesített tanulmányi udvari bizottságnak, a Studienhofkommissionnak és az 1782-ben szervezett egyházi udvari bizottságnak, a Geistliche Hofkommission-nak volt jelentős szerepe. Mivel Rautenstrauch István braunaui bencés apát haláláig mindkettőnek tagja volt, érdemes az ő egyéniségét és működését kissé megszemlélni. Egyházjogi műveiben megnyilatkozó „modern" fölfogása miatt már fiatalon ellentétbe került a prágai érsekkel, a bécsi kormányzat viszont éppen ezért először a prágai, majd 40 éves korában a bécsi egyetem teológiáján kari igazgatónak nevezte ki. Ezen minőségében 1774-ben ő dolgozta ki a Monarchia új teológiai tantervét, melyben a dogmatika és a biblikum mellett a patrológia, a pasztorális és az egyháztörténet is jelentős helyet kapott. Ám a korral való haladás abban is megnyilatkozott, hogy a filozófiát racionalista, a dogmatikát és a morálist janzenista, az egyháztörténetet protestáns szellemben kellett tanítani, az egyházjogot pedig a jogi kar febroniánus szellemű civil tanárától tanulták a növendékek. Rautenstrauch jozefinista és utilitarista fölfogására jellemző, hogy 1781-ben azért ellenezte egy morva teológus római tanulását, mert pénzt visz külföldre s ott „kuriális" szellemet szív magába. Halála (1785) után főnöke, a szabadkőműves Van Swieten Gottfrid „helyes fölfogása, egészséges ítélőképessége, szerény, előítéletektől és pártosságtól ment gondolkozása és emberismerete" miatt magasztalta. -758