Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

lament 1762-ben megvonta tőlük a működési engedélyt, a spanyolok 1767-ben az Egyházi Állam partjaira hajózták őket. A spanyol, francia és olasz Bourbon-udvarok végül azt is elérték, hogy a könnyen befolyásolható XIV. Kelemen 1773. július 21-én egyetemlegesen föloszlatta a Jézus Társaságot. Hogy ez a jezsuitaellenes törekvés mennyire közismert és általános volt az uralkodó körökben, az abból is látható, hogy Bécsben már áprilisban megszervezték azt a bizottságot, mely majd a föloszlatással kapcsolatos teendőket fogja lebonyolítani. Ezekkel az eseményekkel párhuzamosan egyéb hasonló célzatú előkészületek és intézkedések is történtek. Közöttük első helyen említjük, hogy 1765-ben létrehozták azt a francia szerzetesi bizottságot, „

Commission des regulier s"-t, melynek föladata a szerzetes rendek reformja lett volna. A bizottság 20 tagja közül 5—5 érsek és államtanácsos, 4—4 teológus és ügyvéd volt, kikhez még 1—1 titkár és jegyző csatlakozott. Elnöke az a Brienne toulousei érsek lett, akit hitetlensége miatt XVI. Lajos nem engedett a párizsi érsekség élére, s aki a forradalom idején 4 püspökkel együtt letette az esküt a papság polgári alkotmányára s végül öngyilkossággal fejezte be életét. A bizottság 1768-ban elrendelte, hogy fogadalmat csak a 21. életév után lehet tenni, hogy minden kolostorban 12, újonc- és növendékházban 16 legyen a legkisebb létszám, s hogy minden rend községenként csak egy, Párizsban két kolostort tarthat fönn. < Hogy a rendelkezés célja nem a szerzetesség erősítése volt, hanem annak gyöngítése, az világosan következett abból, hogy a bencések is egyrészt a fiatalabb évjáratokból nyerték növendékeiket, másrészt nekik is sok konventjük volt, melynek létszáma nem érte el a tizenkettőt. A rendelkezés ellen hiába föllebbeztek. A király nem akart, a pápa nem tudott segíteni, mert a gallikán egyházzal szemben szinte tehetetlen volt. A bizottság törekvése nyilvánvalóvá vált abból is, hogy nem engedte, hogy a népesebb konventek segíthessék a kisebbeket, hogy pótolhassák azok hiányait. A világi papság nagy része alig sajnálta az ügyek ily irányú fejlődését, mert a megszűnő bencés apátságok javaiból hasznot remélt a maga és intézményei számára. így szűnt meg az exempt kolostorok kongregációja, a független apátságok nagyobb része, a régi clunyiek 37, a maurinusok 24, a vannisták 4 konventje, a több, mint 4000 francia bencést befogadó kb. 400 kolostor 30%-a. Az otthonukat vesztett szerzetesek a fönnmaradt apátságokba vonulhattak — javaik túlnyomó része a püspökségek tulajdonába került. Am -757