Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

bencés egyetemi tanárok akkor még a skolasztika alapján állva ellenséges szemmel nézték és támadták az új utakat keresőket. Bár Wenzl Alfonz salzburgi professzor (f 1743) azt írta, hogy, „mi Aristotelést és Szt Tamást követjük, nehogy a tévedések viharos tengerén hajótörést szenvedjünk" — a század közepe óta már sok helyütt jelentkezett az új világnézet. Nemcsak a nagyműveltségű és sokféle irányban dolgozó spanyol Feijo (t 1764) idézte a modern francia és angol szerzőket, hanem G. Cartier is cartezianus módszerrel építette föl „Philosophia eclectica"-ját és Vogel Bertold rektorátusa idején (1744—59) a salzburgi egyetemre is bevonult Wolff filozófiája. Azt követte aztán a juldai egyetem, ahol Sieber Gotthárd racionalista, Oberhäuser Benedek janzenista és gallikán, Schalk Bonifác pedig febronianista eszméket terjesztett. A Bibra hercegapát unokaöccse által alapított „Journal von und für Deutschland" katolikus körökben népszerűsítette a fölvilágosodást 1784-től 1792-ig. Ez a kritikus mentalitás jelentkezett a 80-as években hírhedtté vált Ricci Scipio pistojai püspökkel szimpatizáló olasz bencések, Morosini János és Pujati János fölfogásában is, akik racionalista alapon ellenezték a szentszív tiszteletét; az utóbbi a ferencesek által kialakított és propagált keresztúti ájtatosságot is kifogásolta s az evangéliumokban hiányzó „stációk" helyére egyéb imádságokat iktatott. Ám „a tévedések viharos tengerén" a salzburgi Danzer Jakab oly irányba tévedt, hogy az egyetem kénytelen volt megvonni tőle előadói megbízatását (f 1796). De még tovább jutottak egyes franciák. Deschamps (| 1774) tudatában nemcsak Descartes racionalizmusa és Rousseau naturalizmusa, hanem Holbach atheizmusa is elegyedett. A társadalom fejlődését a vadság, a törvény, az erkölcs egymást fölváltó uralmában látta s hirdette, hogy a jövő kommunisztikus társadalmában nem lesz állam és törvény, sem házasság, család és magántulajdon, hanem igazi és teljes egyenlőség. A vannista Cajot-testvérek közül József gúnyolódott a szerzetes ruha és fogadalmak fölött, Károly pedig jogosnak hirdette az egyházi, a bencés javak szekularizálását. A humanitárius célokat emlegető, de lényegében vallásellenes szabadkőművesség szintén talált híveket az egyháziak és a bencések között is. A vannisták egyik perjele, Bonnaire saját kolostorában tartotta a társaság üléseit, a maurinus Pemety, miután elhagyta rendjét és St Germaint, az avignoni páholyt alapította meg. A mainzi Jakobs berg egyik apátja ugyancsak szabadkőműves volt.