Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

romlott, hogy a jóra valójában képtelen. Azért szigorúbb egyházi fegyelemre, fokozottabb kegyelmi életre, a szentáldozásnál nagyobb tisztaságra van szükség, mint ami látható. A rigorista fölfogású művet sokan lelkesedve olvasták, a louvaini jezsuiták viszont indexre tétették. így alakult ki a könyv és eszmevilága, a „janzenizmus" körül az a harc, melynek központja a Párizs mellett fekvő Port Royal-zárda, leghíresebb szereplője pedig a buzgó katolikus és kiváló filozófus, Pascal volt. 1656/57-ben ő írta azokat a „Vidéki levelek"-et, melyek szellemesen, gúnyosan, sokszor igazságtalanul támadták a jezsuitákat, azok lazának tartott erkölcsi fölfogását. Sok támadási fölületet nyújtott az 1640-ben megjelent „Imago saeculi primi societatis Jesu" című könyv, melyben a belga jezsuiták rendjük százéves működését s annak eredményeit nem a köteles szerénységgel ismertették. A harc nagy hullámokat vert, mert a jezsuitáknak nemcsak rajongóik, hanem ellenségeik is voltak még az egyháziak között is. Sokan agresszívnek tartották modorukat, rossz néven vették monopolisztikus törekvéseiket, hogy saját fölfogásuk mellett nehezen tudták megérteni és elfogadni másokét. A vihar hullámai azonban nemcsak a jezsuitákat érték, hanem Rómát is. A pápák ugyanis 1653 óta többször eretneknek minősítették Jansen eszméit, melyek a francia katolicizmusban mégis mély gyökeret vertek — püspökök, papok, szerzetesek nagy számban vallották azokat. Mivel a harc az oratorianus Quesnel könyve révén a XVIII. század elején újra kezdődött, XI. Kelemen 1708-ban s az Unigenitus-bullában 1713-ban ismét elítélte a janzenizmus téves tanításait. A janzenisták akkor — Noailles párizsi bíboros érsekkel és néhány püspökkel az élükön — egyetemes zsinathoz föllebbeztek s nagyobb részük csak akkor hallgatott el, amikor a pápa kiközösítéssel fenyegette őket. A gallikánizmus, febronianizmus és jozefinizmus Róma centralizációja ellen Az Egyház nehézségeit azzal is gyarapították a franciák, hogy Szép Fülöp óta, a XIV. század kezdetétől fejlődő gallikán törekvéseket — francia egyházpolitikai előjogokat — rögzíteni és törvényesíteni igyekeztek. A nemzeti zsinat 1682-ben elfogadta és a parlament is becikkelyezte azokat a gallikán tételeket, melyeket XIV. Lajos parancsára Bossuet püspök szövegezett meg. Ezek szerint a pápának csupán lelki hatalma van, de az egyetemes zsinat még ebben a tekintetben is fölötte áll a pápának; -750