Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

kából nemcsak a jezsuiták, a kapucinusok és a világi papok vették ki részüket, hanem a bencések is. A XVI. század vége felé Montecassinón, Paduában, Cavában is éltek angol származású bencések s még többen léptek be a hozzájuk közelebb fekvő valladolidi apátságba. Azért szólította föl 1602-ben VIII. Kelemen pápa az életrős cassinói és valladolidi kongregációt, hogy képezzen munkatársakat az angol misszió szolgálatára. Ezek közül White Ágoston s egy társa Valladolidból, Preston Tamás és Beech Anzelm Montecassinóról a következő évben vissza is tért hazájába. Hogy Angliához közelebb legyenek, White az 1562-ben alapított s az angol katolikus misszió központjává lett belga douaii egyetem mellett 1606-ban tanulmányi házat .szervezett a fiatal angol bencések számára, amiből aztán kolostor fejlődött. Hasonló intézmény, illetőleg perjelség létesült 1608-ban a lotharingiai Dieulouardban, 1615ben Párizsban, 1643-ban a westfaleni Lampspringenben. Anyagi és erkölcsi vonatkozásban legfőbb támogatójuk az arrasi St Vaast-kolostor kiváló apátja, Caverel Fülöp volt. Az angol bencés hagyományok továbbszármaztatása szem- » pontjából a legfontosabb esemény mégis az volt, hogy közben kialakult az új angol kongregáció. Az 1607-ben létesült itáliai és hispániai angol szervezet ugyanis 1619-ben egyesült s mint „Congregatio Angliáé ab Hispanica dependens" a valladolidi apát irányítása alá került. 1637-ben aztán pápai engedéllyel önállósult és megkezdte egyéni életét. Ez az új bencés élet a régivel a 90 éves Buckley Sigebert révén vette föl a kapcsolatot, akit 1607-ben, még börtönében kerestek föl a montecassinói fogadalmas Sadler Róbert és Mayhew Ede angol bencések. Az aggastyán apátsága tagjaivá és jogai élvezőivé fogadta a kezébe fogadalmat tett honfitársait — s eljárását a pápa is jóváhagyta. Az új bencés kongregáció életét a valladolidi mintát követő, 30 tagból álló és 4 évenként ülésező káptalan irányította, mely a kongregáció számára elnököt, a két — a canterburyi és yorki — egyháztartomány számára egy-egy provinciálist és két-két definitort választott; az egyes házak élén perjelek állottak. Az elnök a Kontinens valamelyik kolostorában élt, a két provinciális Angliában tartózkodott. Az összes rendtársak fölött az elnök rendelkezett; létszámuk 1614-ben közel 100, 1633-ban 139 volt. Föladatuk újra az lett, hogy szerzetesek és misszionáriusok legyenek egy személyben. Az angol katolicizmusért vállalt föladatukat sok nehézség, áldozat és veszély közt teljesítették s -745